Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

218 miként azt az A) és B) alatti sajtóközleményekben tette. Minthogy ezek szerint felperes a neki okozott nem vagyoni kárért a sajtóról szóló 1914: XIV. t.-c. 39. §-a értelmében elégtételt követelhet, ezt a fellebbezési bíró­ság a hivatkozott törvényszakaszban foglalt jogszabály megsértésével ta­gadta meg a felperestől. Ennélfogva a felperes felülvizsgálati kérelmére a fellebbezési biróság Ítéletét meg kellett változtatni és tekintettel arra, hogy a sértő közlemények olyan időszaki lapban jelentek meg, amelynek biztositéka van, ilyen esetben pedig az 1914: XIV. t.-c. 40. §-a értelmében a nem vagyoni kárért is a biztosíték erejéig a kiadó felelős: alpereseket mint a Magyarország cimü lap kiadóit a biztosításra vezetendő végrehajtás terhével elégtételszolgáltatásra kellett kötelezni. A kifejtettek szerint okozott nem vagyoni kárért járó elégtétel össze­gének meghatározásánál a kir. Kúria az 1914: XIV. t.-c. 40. §-a értelmében tekintettel volt az eset összes körülményeire, mégis kiemelni kivánja, hogy az elégtétel nem annyira az összeg nagyságában, hanem főként már magában annak megállapításában nyilvánul, hogy az alperesek felelősségére közzétett cikkek a megengedett kritika jogkörét túllépték. Az elégtétel fejében megítélt összeg után kamat nem jár. (1918. szept. 29. P. II. 1747/918.) 372. Biztosítékadás. Bsz. 893. §. Biztosítékadásra csak tör­vénynél, vagy jogügyletnél fogva lehet kötelezni. (K. 1924. jan. 15. P. V. 2378 923.) 373. Bsz. 902. §. Abban az esetben, ha az egyik szerződő fél kimutatja, hogy a szerződés foganatba vétele előtt a másik szerződő fél hibájából olyan tények merültek fel, amelyeknek fennforgása esetében a szerződésnek teljesítése reá nézve a vagyoni romlás veszélyét rejtené magában, vagy hogy a másik fél magatartásából alaposan arra lehet okszerűen következtetni, hogy a szerződést vagy nem képes, vagy nem akarja hűen tel­jesíteni: ugy a maga részéről a szerződés teljesítését megfelelő biztosítékadástól teheti függővé, ennek meg nem történte ese­tében pedig a szerződéstől elállhat. A szerződésekre általában alkalmazandó ez a jogszabály haszonbérleti szerződés esetében is irányadó. K. Az alperes azzal védekezett, hogy a haszonbérleti szerződéstől el­térően a bérlemény átadását azért kötötte ahhoz, hogy az alperes előbb a fundus instruktus vételárát fizesse ki vagy helyezze letétbe, továbbá, hogy előzetesen legalább 50 haszonállatot a bérletre hajtson, mert arról győző­dött meg, hogy a felperes a bérleti szerződés teljesítéséhez a kellő anyagi erővel nem rendelkezik és megbízhatatlan. Védelmének igazolásául az alperes a következő tényeket hozta fel: A felperes még a birtok átadása előtt az átveendő fundus instruktushoz tartozó ökröket a 4 K. 50 fí 11. kilónkénti egységárban, szemben az általa fizetett 5 K. 25 fill. kilónkénti egységárral, tehát nagy veszteséggel adta el, habár csakis mintegy 40—50 darab ,,számos" állatnak megfelelő 65 drb. ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom