Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

214 364. Bsz. 883. §. A kár összegére nézve az az érték irányadó, mellyel a károsított az előbbi állapotot a károsítás idejében helyreállíthatta volna. Ha a károsított ezt megtenni elmulasztotta, ugy a kárnak ebből eredő esetleges növekedését a kárositóra át nem háríthatja. Ehhez csak akkor van joga, ha a kár növekedésének megelőzése módjában nem állott. 365. Bsz. 883. §. A bírói gyakorlat szerint a sérült csak életveszélyes műtétnek nem tartozik magát alávetni, de egyébként a javuláshoz szükséges kezelést annak fájdalmas volta miatt visszautasítani nem jogosult. K. Az orvosszakértő véleménye szerint felperes vizsérve teljesen veszélytelen műtéti beavatkozással gyökeresen gyógyítható, illetőleg megszüntethető, tehát a teljes munkaképesség visszaállítása a felperes elhatározásától függ, már pedig a birói gyakorlat szerint a sérült csak életveszélyes műtétnek nem tartozik magát alávetni, de egyébként a javuláshoz szükséges kezelést annak fájdalmas volta miatt visszautasítani nem jogosult, tehát felperes is köteles a kár elhárításában közreműködni s e célból magát a veszélytelen műtétnek alávetni, amit ha elmulaszt, a munkaképesség csökkenéséből, mint a saját mulasztásából származó kárának megtérítését az alperestől nem követelheti, önként értetvén, hogy amennyiben felperes magát a műtétnek aláveti, ugy annak költségét, mint a megállapított kártérítési kötelezettség jogszerű folyományát, alperes a felperesnek megtéríteni lesz köteles. (1918. ápr. 30. Rp. VI. 1966/918.) 366. Bsz. 884. §, A dologi kár pénzbeli megtérítésére kötelezett oly összeget tartozik kárpótlásul fizetni, amely összeg fedezi az elveszett dolognak a károkozás idejében volt értékét. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kártokozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzösszeg lefizetésével eleget tehet kártérítési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. K. A tényállás szerint a felperes az F/2, alatt csatolt kötlevél feltételeinek kiegészítéséül kikötötte azt, hogy az általa megőrzés és esetleges eladás céljából az alperesnél elhelyezett hálószoba-berendezés az ő előzetes értesítése és hozzájárulása nélkül el nem adható; az pedig nem vitás a peres felek között, hogy alperes e kikötés dacára eladta a kérdéses bútorzatot, anélkül, hogy az eladás felől a felperest előzetesen értesítette, s annak a vételár megállapításához való hozzájárulását kikérte volna. Ezzel a szerződésellenes ténykedésével alperes az őrizetére bizott bútorokat jogellenesen elvonta a felperesnek mint tulajdonosnak és megbízónak rendelkezése alól s igy az ezzel okozott kárért az anyagi jog értelmében felelős. Felperes keresete a neki okozott dologi kár pénzbeli megtérítésére irányul, alperes tehát az anyagi jogszabályok értelmében oly összeget tartozik kárpótlásul fizetni, amely összeg fedezi a felperesre nézve elveszettnek tekin-