Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

tendő bútorberendezésnek a károkozás idejében volt értékét. Ez a szabály azonban nem jelenti azt, hogy a kártokozó fél a dolog értékét a károkozás idejében kifejező pénzösszeg lefizetésével eleget tehet kártéritési kötelezettségének abban az esetben is, ha a pénz belső ereje (vásárló értéke) a károkozás és a jóvátétel közötti időben lecsökkent. A károsult fél ugyanis ily esetben tényleges kárának megtérítéséhez csak akkor járulhat, ha neki a kötelezett fél annyival nagyobb összeget fizet, amennyivel a pénz értéke időközben csökkent, mert a pénz értékének csökkenéséhez viszonyított nagyobb összeg szolgáltathatja csak ebben az esetben azt a valóságos pénzértéket, amelyet a kártérítésre jogosult fél a károkozás idejében a pénz akkori értékéhez képest kártérítésül igényelhetett. Ezekből önként folyik az, hogy amennyiben alperes a kár késedelem nélküli jóvátételét vétkesen elmulasztotta, kártérítésül azt az összeget köteles a felperesnek megfizetni, amely a pénznek a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett keresetfelemelés idejében volt értékéhez viszonyítva, megfelel annak az összegnek, amely a kártétel idejében való teljesítés esetén a pénz akkori értéke szerint szolgált volna teljes kártérítésül; mert az alperes jóvátételi késedelme felperesnek a teljes kártérítésre való igényét nem csorbíthatja. A fellebbezési eljárásban a kérdéses bútoroknak az eladás időpontjában, vagyis 1919. márc. 15-én, illetve felperesnek az eladásról történt értesítése idején, 1919. márc. 19-én volt értékére vonatkozóan meghallgatott szakértők ezt az értéket 60.000, 28.000 és 35.000 K-ra tették, amely becslések átlaga 41.000 K-nak felel meg; alperes pedig felülvizsgálati kérelmében azt adta elő, hogy az eladás megtörténte után, annak a felperes részéről való kifogásolása alkalmával 40.000 K-t ajánlott fel kártérítésül a felperesnek. Ezekből a perbeli adatokból kétségtelen, hogy felperes azzal a 28.000 K-val, amelyet részére az alperes hónapok multán birói letétbe helyezett, teljes kártérítést nem nyert volna, azt tehát a felperes teljes kártérítésül elfogadni nem tartozott s így alperes ezzel a birói letéttel fizetési kötelezettségének eleget nem tett, tehát a kereseti összeg felemelésének a fennebb kifejtettekhez képest megvan a jogszerű alapja. A kérdéses bútorok értékének megfelelő összeg a keresetfelemelés időpontjában a fellebbezési eljárásban meghallgatott szakértők eltérő becsüjének átlaga szerint 450.000 K-nak felelt meg, az alperes kártéritési kötelezettsége tehát ezen összeg tekintetében volt megállapítandó. Ehhez képest az alperes felülvizsgálati kérelme annyiban, amennyiben az a fellebbezési bíróság ítéletében őt a 450.000 K-t meghaladó további 100.000 K. tőkében ég kamatában is elmarasztaló rendelkezése ellen irányul, alapos, ezért a megtámadott ítélet most megjelölt rendelkezésének megváltoztatásával felperest keresetével a 450.000 K-t meghaladó további 100.000 K. tőke és kamata tekintetében el kellett utasítani; egyebekben ellenben az alperes alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítandó volt. (1922. nov. 29. P. IV. 5455.) 367. Bsz. 884. §. Az előbbi állapot helyreállítása ingók elvesztése esetében. A hadbavonult és hadifogságba esett felperes lakásában elhelyezett ingói az alperes hibája folytán 1915. évben elvesztek. Felperes csak 1918. év végén tért vissza a hadifogságból; nem volt tehát abban a helyzetben, hogy ingóit