Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

193 rendelet 81. §-ának utolsó bekezdéséből is, mely szerint az esetben, ha a szülök bármelyike a gyermek születését megelőző 7—10 hónapok között egy harmadik személlyel házassági kötelékben állott, a polgári tisztviselő figyelmeztetni tartozik a szülőket, hogy a törvényesités anyakönyvi feljegyzése „közigazgatási uton" el nem rendelhető. Sem az idézett törvényekben, sem a rendeletekben nincs azonban akadálya annak, hogy jogerős birói Ítélet alapján a törvényesités ennek dacára is feljegyeztessék. (80.000/906. sz. belügyminiszteri rendelet 156. §.) A rendeletekben foglalt szabálynak tehát az az értelme, mely szerint közigazgatási uton csak azokban az esetekben rendelhető el a törvényesités feljegyzése, amely esetekben annak érvényessége felől még aggály sem lehet; ellenben ne rendeltessék el azokban az esetekben, amelyekben annak a lehetősége forog fenn, hogy az érvényességet kizáró valamely körülmény a polgári perben megállapittathatik. A kánonjogban vitán kivül áll az a szabály, hogy a szülők utólagos házassága már megkötésével jogilag egyenlővé teszi azoknak előbb nemzett gyermekeit azokkal, akik a házasságban születnek és hogy e jogi hatás bekövetkezéséhez semmi további jogcselekmény nem szükséges. A corpus juris canonici szabályai azonban kiveszik a házasságnak e hatása alól a házasságtörésből és a vérfertőzésből származott gyermekeket. A fogantatási időszakra vonatkozó vélelmet, valamint a házasságból született gyermekek törvényességének vélelmét és pedig ugy a házaságkötés után 6 hónapra, mint a házasság megszűntétől 10 hónapon belül született gyermekekre nézve, a kánonjog is tartalmazza. Arról tehát van a kánonjogban rendelkezés, hogy milyen legyen a gyermek családi állása, ha a vélelmezett fogantatási időszaknak egy részében az anya állott más személlyel házasságban; az ilyen gyermek a kánonjog értelmében törvényes. A férjtől való származás vélelmének megdöntéséhez pedig nem elegendő annak a bebizonyitása, hogy az anya a fogamzási időben mással közösült; nem is ez lesz a bizonyitás tárgya, hanem az, hogy a gyermek nem származhatott a férjtől. Ezzel aztán megdől a törvényesség. Ebből szükségszerűen az is következik ugyan, hogy a gyermekeknek nem a férj, hanem más az atyja; de hogy kitől és különösen, hogy mikor fogantatott, az a törvénytelenitési eljárás keretén kivül marad. Az előzetes törvénytelenités szükségéből és megtörténtéből tehát nem lehet arra következtetni, hogy a gyermek a házasság megszűnte előtt vagy pedig utána fogantatott-e; abból pedig, hogy a törvénytelenitést kérő fél tartozik a fentiek szerinti bizonyítással, semmiképen sem következtethető az, hogy a törvénytelenitett gyermeket utólagos házassággal törvényesíteni kivánó szülők tartoznának a polgári perben annak a bizonyításával, hogy a gyermek fogantatása mikor történt. Arról azonban, hogy mi legyen a jogszabály abban az esetben, ha a fogantatás ideje nem deríthető ki, a szülők egyike pedig a születést megelőző 7—10 hónapi időköz egy részében valamely harmadik személlyel állott házassági kötelékben; a kánonjogban kifejezett rendelkezés nincsen. De ilyen külön szabályra nincs is szükség. A kánonjogban az utólagos házasságnak törvényesitő hatást tulajdonító szabályával, mint általánossal szemben ugyanis csak mint kivétel jeTérfy: Döntvénytár. ]3