Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)
9 Az 1912. évi LXV. t.-c. 51. §-ának 5. pontja özvegyi végellátást biztosit annak a biróilag elválasztott feleségnek, akinek részére egyebek közt a férj tartásdij fizetésére van kötelezve, az idézett törvényszakasz 4. pontja pedig özvegyi végellátást biztosit annak a még biróilag el nem választott erkölcsös feleségnek is, aki bebizonyithatólag a saját hibáján kivül kénytelen különváltan élni. Ha tehát az egyik törvény: az 1912. évi LXV. t.-cikk állandó, teljes ellátást biztosit az alkalmazott halála esetére annak a törvényes feleségnek, ki tartásdijat kapott és ki a különválva élésben nem volt hibás: akkor egy másik törvény, az 1912. évi XXXV. évi t.-c, vagy törvényesnek elismert rendelkezés (a fentidézett 1918. évi 6700/M. E. sz. rendelet) szerint járó részleges ellátásra vonatkozó határozmányokat sem lehet akképen értelmezni, hogy ez a részleges ellátás csak az után a feleség után jár, aki az alkalmazott férjjel egy fedél alatt lakik, de nem jár az után a feleség után, ki hibáján kivül kénytelen külön élni és akinek a férj tartásdijat köteles fizetni. A családi pótlék intézménye a család fentartásával járó terhek viselésének megkönnyítését célozza. Ez a cél fennforog akkor is, amikor a feleség a férj háztartásának jövedelméből nem közvetlenül benn a háztartásban, hanem a törvény értelmében azon kivül részesül tartásban. A vitássá nem tett tényállás szerint, panaszos és törvényes felesége között folyik a házassági bontó per, melyben végérvényesen eldől, hogy a férj tartozik-e nejének állandó tartást adni, egyelőre azonban a per tartamára ideiglenes tartásdijat fizetni köteles és igy panaszos háztartásának •jövedelmét terheli az ideiglenes nőtartásdij. A háztartás terheinek viselését megkönnyiteni célzó családi pótlék megvonása tehát nem tekinthető jogszerűnek. Ezért a családi pótlékot illetőleg a rendelkező rész értelmében kellett dönteni. A kedvezményes ellátás kérdésében, valamint a beszüntetés miatt az államkincstár, illetőleg közege ellen támasztott kárkövetelés kérdésében ennek a bíróságnak hatásköre kiterjesztve nincs, miért is panaszt ebben a részében hatáskör hiánya miatt visszautasítani kellett. (1923. június 12. — 1664/1923. — K. sz.) 14. 1896: XXVI. t.-c. 83. §. 1. p. Állami alkalmazott illetménye szabadság és betegség idejére. Kb. Az 1893. évi IV. t.-c. 2. §-a az állami tisztviselők részére szolgálati viszonyuk tartamára — a külön intézkedéseken alapuló egyéb illetményeken kivül — a fizetési osztályuknak megfelelő fizetést és lakpénzt biztosit, mely illetményekhez az állami tisztviselőknek rendszerint felmentésükig van igényük, felmentésüktől pedig az 1912. évi LXV. t.-c. 12. §-a szerint a végellátáshoz. Az állami tisztviselőknek szolgálati viszonyuk tartamára biztosított ezekhez a törvényszerű illetményekhez való igényét csak akkor lehet korlátozni, ha azt a törvény vagy más érvényes szabály megengedi. A megengedett korlátozásnak három ilyen esete van, úgymint:
