Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

8 12. 1896: XXVI. t.-c. 83. §. 1. p. Menekült tisztviselő illetménye megszállott területen a megszállás előtt teljesített szolgálat után csak akkor jár, ha a magyar kormány részéről szolgálati elhelyezést nyert. (Kb. 1922. április 25. — 910,1922. — K. sz. Pkjt. IV. 120.) Í3. 1912: XXXV. t.-c. 12. §. Az állami alkalmazottat törvényes felesége után a családi pótlék a különválás tartama alatt is mindaddig megilleti, amig feleségének eltartásáról az 1894: XXXI. t.-c. rendelkezése értelmében gondoskodni köteles. Kb. A panaszos 1919. évi október 8-án házasságra lépett H. J.-val, aki a közös háztartást — az Erzsébet nevü gyermek megszületése után, 1920. augusztus 20-án elhagyta és már 1920. évi szeptember 27-én a házasság felbontása iránt, panaszos ellen a rendes biróság előtt keresetet inditott, ebben a perben ideiglenes nőtartás iránt is igényt támasztott, ezenfelül azt is kérte, hogy panaszos az ő személye után kapott kedvezményes ellátást az úgynevezett ,,csoport-részt" neki adja ki. Az 1922. évi január 16-án kelt beadványban panaszos előadta, hogy neki a biróság előtt az volt az álláspontja, hogy csekély fizetéséből nőtartást nem fizethet, de a családi pótlékot és a csoport jegyet kiadja, illetőleg a családi pótlékon kiváltja. Panaszos előadása szerint ezt a rendes biróság tudomásul vette, jegyzőkönyvbe foglalta és ehhez képest ö neje után a családi pótlékot és kedvezményes ellátást felvette és nejének ki is adta egészen 1921. évi november haváig, amikor az elsőfokú rendes biróság kimondotta, hogy ideiglenes nőtartást nem tartozik fizetni. Ettől az időtől kezdve azután nem vette fel sem a családi pótlékot, sem a kedvezményes ellátást neje után és erről nejét értesítette. A panaszos nejének feljelentésére azután, a miniszter a megtámadott intézkedésekkel a családi pótlékot és kedvezményes ellátást visszamenőleg 1920. évi szeptember végével beszüntette és a tulélvezmény megtéritését rendelte el, mert a miniszter álláspontja szerint azokhoz csak a közös háztartásban élő nőknek van jogos igénye. A panasz ezek ellen az intézkedések ellen irányul s ebben a panaszában azt állítja, még panaszos, hogy időközben a királyi Ítélőtábla, mint másodfokú rendes biróság, a házassági bontó per tartamára őt jogerősen ideiglenes nötartásdíj fizetésére kötelezte. Igaz ugyan, hogy a törvényes feleség után a családi pótlékot kötelezően biztosító 1918. évi december 29-én 6700/M. E. sz. a. kibocsátott és az 1920. évi I. t.-c. 9. §-a illetőleg az 1920. évi XI. t-.c. 2, §-a által érvényesnek elismert kormányrendelet XVI. pontja, bizonyos legkisebb mértékű keresettel sem bíró az után a törvényes feleség után adja meg a családi pótlékot, aki „a férjjel közös háztartásban él", a közös háztartásban élés alatt azonban nem „az egy fedél alatt való élést", az „egy asztalnál való étkezést", vagyis a közvetlen együttélést, hanem a férj háztartásának jövedelméből való élést kell érteni. Ide kell tehát sorolni a különváltan élő azt a törvényes feleséget, akinek eltartásáról a törvény értelmében a férjnek kell gondoskodni.