Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

173 nok a 33. §. utolsó bekezdése szerint a gondnokoltak cselekvési képességét nem korlátozza és a 87. §. szerint az ilyen gondnoki képviselet csak a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre szorítkozik. A törvénynek a gyámhatóság és a gondnok jogköreit korlátozó eme rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy az 1877: XX. t.-c. 28. §. d) pontja alapján gondnokság alá helyezett távollevő részére kirendelt gondnok által gondnokoltja nevében kötött adás-vételi jogügylet érvényességére, illetve hatályára nincsen befolyása annak, hogy a jogügylet megkötéséhez a gyámhatóság hozzájárult, mert az érvényesség és a hatályosság kérdésének az eldöntése nem a gyámhatóság, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik, tekintet nélkül arra, hogy a gyámhatóság a gyámrendelés tekintetében egyébként szabályszerűen járt el vagy sem? A gyámhatósági jóváhagyás ugyanis nem pótolhatja a jogügylet lényeges kellékeinek esetleges hiányát, azt pedig, hogy a magánjogi jogügylet lényeges kellékei fennforognak-e, mindenkor, tehát a jogügylet gyámhatósági jóváhagyása esetében is, a bíróság bírálja el. Ilyen lényeges kellék az is, hogy a gondnok a jogügylet megkötésére bir-e jogosultsággal, vagy nem? Ezt a törvénynek fentidézett rendelkezése nem a gyámhatóság eljárásától és belátásától teszi függővé, miért is a gyámhatóságnak idevonatkozó felfogása, illetve jóváhagyása az ügyletet nem teheti érvényessé akkor, ha a gondnok törvényes hatáskörét túllépi. E tekintetben irányadó a szóbanforgó esetben az, hogy a távollevő cselekvőképessége nincs korlátolva és hogy a gondnok jogosultsága csak a vagyon kezelésére, de az ezen határon túl levő ingatlan eladására ki nem terjed, ha tehát a gondnokoltja ingatlanait eladja, ez az ügylete — gyámhatósági jóváhagyás ellenére is — érvénytelen. Ebből azután jogilag szükségkép következik az is, hogy ennek ily megállapítása esetén tárgytalanná válik az a kérdés, hogy a szóbanforgó ügylet az 1877: X. t.-c. 113. §-ban foglalt utolsó bekezdése rendelkezése alapján megtámadható-e, vagy nem. Tárgytalan pedig azért, mert a jogügylet e törvényszakasz alapján való megtámadásáról csak akkor lehet szó, ha a gondnok egyébként törvényes hatáskörében járt el, s amikor a jogügylet egyébként létrejöttnek tekinthető, ez az eset azonban a fentiek értelmében ezúttal fenn nem forog. A dolog ilyen állásában tehát a fellebbezési biróság jogszabályt sértett ugy azáltal, hogy a jogügylet érvényességét az 1877: XX. t.-c. 28. §. d) pontja, 33. §. utolsó bekezdése és a 87. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintet nélkül megállapította, ugy azáltal, hogy az 1877: XX. t.-c. 113. §-ában foglalt rendelkezést alkalmazhatónak találta s a további eljárást ezen az alapon rendelte el, amiért is azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által megtámadott adásvételi jogügylet nem érvényes-e azon az alperes részéről érvényesített alapon, hogy felperes az ügyletnek megkötéséhez hozzájárult; és azt utólag magára nézve kötelezőnek elfogadta? E tekintetben azonban a tényállás megállapítva nincs s így e részben a magyar Kúria az ügyet meg nem vizsgálhatja, miért is ennyiben a fellebbezési biróság Ítéletét, mely ez ügynek további tárgyalását elrendelte, fenntartani kellett annak a hangsúlyozásával, hogy az ügy most már csak azon az alapon lesz eldön-