Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

174 tendő, hogy az alperes hozzájárult-e a jogügylethez, vagy sem? (1920. márc. 16. P. V. 168/920.) 283. 1877: XX. t.-c. 28., 33., 87. §. A távollevő gondnokának képviseleti joga csak a vagyonkezelésre szoritkozik és ingatlan elidegenitésére nem terjed ki. (K. 1922. szept. 19. P. III. 441.) 284. 1877: XX. t.-c. 35., 113. §. Távollevő ingatlanának gondnokával kötött szerződéssel eladása gyámhatósági jóváhagyás esetében is érvénytelen. Ily esetben az összes körülményeknek mérlegelésével állapítandó meg az értékeltolódásokból mindkét félre háramolható hátrányok lehető méltányos kiegyenlitéseképen az az összeg, amelynek kifizetése ellenében a vevők az ingatlant visszabocsátani kötelesek. K. Az 1877: XX. t.-c. 87. §. szerint a 28. §. d) pontja esetében a gondnoki képviselet a vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyekre szoritkozik. Ennek helyes értelme pedig az, hogy az ily gondnok jogköre nem terjedhet az ingatlan tulajdona felett való rendelkezésre, vagyis az ingatlan elidegenitésére, mert ez már a vagyonkezelés keretén kivül esik. Következik ez abból is, hogy az 1877: XX. t.-c. 33. §-a utolsó bekezdése szerint a 28. §. d) pontja alapján való gondnokság alá helyezés a gondnokolt cselekvési képességét nem korlátozza s igy e vagyon tehát az ingatlan tulajdona feletti rendelkezési jog tőle el nem vonható, hacsak a törvény ez alól kivételt nem tesz, igy az 1885: VI. t.-c. 11, §-ában. Az 1877: XX. t.-c. 265. §-ának 3. bekezdése is épen a 33. és 87. §-ok idézett rendelkezéseire tekintettel csak akkép értelmezhető, hogy nagykorú gondnokoltak vagyona állagának megváltoztatása sürgős szükség esetén is csak akkor van megengedve, ha a gondnokolt cselekvőképessége megszűnt, vagyis csak a 28. §. a—c) pontjai esetében. Annak a jogkérdésnek eldöntése, hogy a jogügylet érvényességi kellékei a magánjog szempontjából fenforognak-e? — a jogügylet gyámhatósági jóváhagyás esetében is kizárólag a biróság hatáskörébe tartozik. Már pedig ily helyzetben a jogügylet érvényességi kellékeinek biróilag megállapított, a gyámhatóság által pedig joghatályosan egyáltalán meg nem szüntethető hiányát a jogügyletnek gyámhaósági jóváhagyása nem pótolhatja. Minthogy a kifejtettek szerint felperes felesége, mint annak távolléte okából kirendelt gondnok a felperes ingatlanait jogérvényesen gyámhatósági jóváhagyás mellett sem idegenithette el: ez az elidegenítés a felperesre nézve ép ugy nem kötelező, amint a gyámság gondnokság alatt állókra nézve az id. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése értelmében gyámhatósági jóváhagyás esetében sem kötelezhetők az eme törvényhely szövegében felsorolt, jognyilatkozatok és jogügyletek. Nem sértett tehát a fellebbezési biróság anyagi jogszabályt azzal, hogy a szóbanlevő adásvételi szerződést érvénytelennek mondotta ki. Ennek következményekép felperes jogosan igényelheti az alpereseknek eladott kereseti ingatlanok tulajdonának és birtokának visszabocsátását. Eldöntendő kérdés azonban a perben az is, mennyiben van alapja az