Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

161 férjet ennél az elhatározásánál a feleségnek csak az az ellenvetése korlátozhatja, hogy a férj által választott uj lakóhely vagy lakás a házasságnak megfelelő életközösség folytatására nem alkalmas, avagy reá nézve erkölcsileg káros, vagy létfentartása szempontjából anyagilag hátrányos lenne. (E. H. 1914. évi december hó 15-én. 2884/1914. P. szám.) 251. Bsz. 25. §. Háztartási költség. A házasfelek egymás között mindazokat a házassági vagyoni viszonyokat szabályozhatják, amelyek tiltó törvénybe nem ütköznek, vagy a házasság erkölcsi tartalmával nem ellenkeznek. Az egyik házastárs által a háztartási költség viselésére szerződéssel kötelezett másik házastárs helyett jogfenntartással fizetett, tehát lejárt háztartási költségnek a joghatályos szerződés alapján való visszakövetelése a házasság fennállása és illetőleg az együttélés tartama alatt is érvényesithető. Annak meghatározása, mikép a közös háztartás költségeinek fedezésére mily pénzösszeg forditandó és hogy azok a költségek mily módon nyerjenek fedezetet? a férj jogköréhez tartozik. A férjnek ez a jogköre azonban korlátozva van a feleségnek azzal a jogával, hogy a háztartás vezetése őt illeti és hogy a háztartás körébe vágó ügyekben a feleség jogosítva van a férj részére annak képviseletében vagyoni helyzetének és társadalmi állásának figyelembevételével eljárni mindaddig, mig a férj a feleségtől ezt a jogot meg nem vonja vagy nem korlátolja. A férj felesége tanácsait és ellenvetéseit méltányos figyelembe venni köteles. A feleség annak a kizárólag a jövőre kihatással biró jogviszonynak megállapítását, hogy a férj a háztartás körében mely költségeket köteles fedezni, önállóan vagyis a jogviszonyból eredő valamely lejárt követelés nélkül nem érvényesítheti. (K. 1917. szept. 11. P. III. 1932/1917. szám.) 252. Férjtartás. Bsz. 27. §. A vagyontalan és keresetképtelen férjjel szemben a nő tartási kötelezettségét elsősorban csak közös háztartásban és természetben köteles teljesíteni és a tartásra szoruló férj természetben való tartás helyett a tartás egyenértékét készpénzben csak akkor igényelheti, ha nejétől külön él és a különélés a nő hibájából következett be. (K. 1918. okt. 2. P. III. 2930/918.) 253. Nőtartás. Bsz. 28. §. 410. sz. A férjétől különváltan élő nőt a tartásdíj nem illeti meg akkor, ha a nő — férjes nőhöz nem illő magaviselete folytán — erre érdemetlenné vált. Áll ez arra az esetre is, ha egyébként a különválás ténye egyedül a férj magatartására vezethető vissza és a nő csak ez után — a különválás utáni időben — folytat oly magaviseletet, mely őt a tartásra érdemetlenné teszi. (K. 1916. nov 14 P III 5483/916.) ' ' Térfy. Döntvénytár. 11