Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

151 pitott szabályt alkalmazni nem lehet; mihez képest ezzel kapcsolatban a fentebbi kivételt is meg kellett állapítani. 221. Bp. 387. §. 3. bek. Az 1923: XXXII. t.-c. 22. §-a alapján 7772/1923. M. E. sz. alatt kiadott rendeletnek az a rendelkezése, amely szerint a felebbviteli bíróság a pénzbüntetés mértékének felemelése tárgyában irányadó szabályokat — ha a kiszabott pénzbüntetés vagy pénzbirság összegét az értékváltozások figyelembevételével nem látja megfelelőnek — akkor is alkalmazhatja, ha az elsőfokú bíróság az 1923. szept. 1. napját megelőzően már ítéletet hozott, csupán a Bp. 387. §. 3. bekezdésében megjelölt keretek között érvényesülhet. (K. 1923. dec. 14. B. I. 6698/1923. sz. Jogegys. tan. Bdt. XVIL évf. 20. 1.) 222. Bp. 434. §. A sértett a bűnvádi ügyben magát ügyvéddel képviseltetheti ugyan, de képviselőjét önálló működési kör nem illeti meg és különösen a sértettnek kifejezett megnyugvásával szemben a képviselő perorvoslattal nem élhet. (K. 1917. máj. 31. B. I. 467. sz.) 223. Bp. 441. §, Jogegységi perorvoslatnak csak elvi sulyu törvénysértés miatt van helye, a bírói felismerésnek és a tények jogi értékelésének tévessége miatt nincsen. K. A jogegység érdekében használható perorvoslat jogi alapja általános jelentőségű, elvi sulyu törvénysértés, amelynek meghagyásával az igazságszolgáltatás egysége veszélyeztetve van, amelynek megszüntetése nélkül az igazságszolgáltatás téves irányokba terelődik, amellyel a biró a törvény akaratát meghamisitja és amely miatt a biró törvényalkalmazása a jogrendet sérti. Nyilvánvaló ezekből, hogy a rendes perorvoslatoknak a perjogban megengedett minden lehetősége alig lehet elfogadható alapja a más célt szolgáló jogegységi perorvoslatnak és kétségtelen, hogy nincs helye ily percrvoslatnak különösen ott, ahol konkrét tényállásnak a törvényes tényálladékok keretébe való beillesztésére vonatkozás felismerő, latolgató, mérlegelő és értékelő birói munkáról van szó. A biróságok szabad kogniciójához — amig azok jogelveket, általános törvényi igazságokat nem sértenek — jogegységi perorvoslattal nyúlni nem lehet. S nem lehet általános jelentőségű törvénysértés nélkül merőn a birói kognició tévessége vitatásának célzatával a jogegységi perorvoslattal pótolni ott, ahol az előbbieket a törvény akarata kizárta. A kir. Kúria pedig a jelen esetben ugy találja, hogy a használt jogegységi perorvoslat a birói szabad felismerés, a független értékelés terére tévedt, ahol a rendes perorvoslati lehetőségek tágabb keretében óhajt érvényesülni s ehhez a kir. Kúria nem járulhatott hozzá. Mert nyilvánvaló, hogy itt arról van szó, hogy a kir. törvényszék a valónak vett tényállást az összes perbeli körülmények keretében olyannak találta, amelyből biztossággal következett a vádlott ölési szándékának előre történt megfontoltságára, noha e tekintetben sem ténybeli, sem jogi megállapításai nem kimerítők és a Bp. 327. §. a) pontjának nem felelnek meg. Ezzel szemben a koronaügyész jog-