Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

131 visszaadják s egyúttal költségeikre s a letartóztatottak ügyvédi költségeire tőle pénzt kérjenek. Zs. Zs.-né vádlott a költségekre nézve megnyugtatta őket, a fogatot illetőleg azonban kijelentette, hogy azt addig át nem veheti, mig az urával nem beszél. M. Márton erre a fogatot azzal a felhívással bizta X. József vádlottra, hogy addig, mig ö Balassagyarmatról nem sürgönyöz, ne adja ki senkinek. M. Márton vádlott este haza is tért, de már hajnalban letartóztatták. Zs. Zs.-né vádlott, kinek sikerült férjével beszélnie, Budapestre visszatérte után megkérte L. Lipót vádlottat, kinek házastársa Zs. Zsigmondnak testvére, hogy hozza el a fogatot a lókórházból s vigye azt rokonának, K. Károlynak fatelepére s mondja, hogy a fogat L. László kemenci lakos tulajdona. L. Lipót vádlott J. József és X. József vádlottakkal elment a lókórházba. X. József vádlottól a fogatot átvette s elhajtotta a fatelepre. A bünpör egyező adataiból merített ez a tényállás, különösen az, hogy M. M. és J. J. vádlottak a fogatot a demarkácionális vonalról Budapestre s ide is azzal az utasítással hajtották fel, hogy azt J. Jakab eladónak kínálják vissza és hogy 0. Oszkár és B. Bernát vádlottak, kiknek a fogatok kicsempészésében főszerepük volt, akkor már le voltak tartóztatva, kizárja annak a következtetésnek helyességét, hogy M. Márton és J. József vádlottak a fogatot Szentlőrinc pusztáról Budapestre, illetőleg L. Lipót vádlott a lókórházból a fatelepre, a fogatnak megszállott területre leendő kicsempészése végett hajtották volna. Ez a célzat J. József vádlott cselekményében sem ismerhető fel, de sőt magával Zs. Zs.-né vádlottal szemben sem állapitható meg, hogy ő a Budapestre tudtán kivül visszakerült fogatot azzal a szándékkal vétette volna át X. József vádlottól s irányította volna a fatelepre, hogy annak megszállt területre való kivitelét lehetségessé tette. M. Márton, J. József, L. Lipót és X. József vádlottak tehát az 1920: XV. t.-c. 1. §. 6. pontjába ütköző vétséggel sem mint tettesek, sem mint bűnsegédek az anyagi törvény szerint nem terhelhetők, hanem a tettük, mivel a tetteseknek, anélkül, hogy velük ez iránt a véghezvitt bűntett elkövetése előtt megegyeztek volna, segitséget nyújtottak arra, hogy a büntető eljárás sikerét meghiúsítsák, megállapítja a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás vétségének tényálladékát. Tévedett tehát az uzsorabiróság abban, hogy M. Márton, J. József és L, Lipót vádlottak cselekménye nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát és illetőleg, hogy X. József vádlott cselekményét a büntető törvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni, mihez képest fennforog a Bp. 385. §. 1. a) és illetve 1. b) pontjának meghatározott semmisségi ok. Az a körülmény, hogy azok közt, kiknek érdekében a bűnpártolás elkövettetett, a bűnpártoló hozzátartozói is voltak, a Btk. 378. §-ának alkalmazására nem vezethet, mert a bünpártolási cselekmény extraneus érdekében is követtetett el. Már pedig a Btk. egész rendszere, igy pl. a Btk. 111., 115. §. 2. bekezdés, de különösen a Btk. 239. §-a, valamint a Bp. 207. §-ának rendelkezése azt bizonyítja, hogy valahányszor egységes a cselekmény és az állami érdek összeütközik a sértett jogaival, vagy a magánosok érdekeivel, mindig az állami és társadalmi érdeknek kell érvényesülni. Következésképp a Btk. 378. §-a csak akkor alkalmazható, ha a bűnpártoló cselekménye kizárólag hozzátartozók érdekében követtetik el, vagy ha a többek érdekéit*