Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

130 ció alá. Következéskép az elkövetési cselekmények komplexuma nem merül ki a határon való közvetlen átszállításban, hanem a törvény logikájánál fogva magában foglalja ez a tényleges kicsempészésen kivül a nyerészkedésre irányuló mindazon szándékos cselekményeket is, melyek az üzlet megkötésére, az áruk beszerzésére, vételére, elhelyezésére, szállitására, stb. vonatkoznak avégből, hogy a beszerzett közszükségleti cikkek az ország területéről tilalom ellen kiszállíttassanak. Aki árucsempészeti szándékkal ily cselekményt követett el, az elkövetési cselekményt hajtott végre, tehát tettestárs. A ténymegállapítás szerint Zs. Zs.-né előzetes egyetértés, tehát közös szándék alapján a fogatok vételárához szükséges pénzt esetről-eselre vádlott-társának B. B.-nak rendelkezésére bocsátotta; vele az ügyletek kötéséről elszámolt s igy az árucsempészet keretébe tartozó ügyletek megkötésénél s lebonyolításánál közvetlenül részt vett a vételár rendelkezésre bocsátása által, következéskép ez a vádlott cselekményéért tettestársi minőségben felelős. Végül O. Oszkár, B. Bernát és Zs. Zsigmondné vádlottak cselekményei helyesen minősittettek anyagi halmazatnak, mert az általuk létesített jogsértő eredmények az 1920: XV. t.-c. 1. §. 6. pontjába ütköző bűncselekmény törvényes fogalmának körébe többször, nevezetesen annyiszor beillenék, ahányszor fogatot nyerészkedés végett, a minisztérium tilalma ellenére, az ország megszállott területére kivittek és illetve kivinni megkíséreltek. S e tekintetben nincs ellentmondás az uzsorabiróság ítéletében, miként azt a védelem állítja, mert az uzsorabiróság nem azt mondja, hogy több rendbeli cselekmény képez egységes cselekményt, hanem azt, hogy Zs. Zs.-né vádlott cselekménye 0. Oszkár és B. Bernát cselekményével egységes. Nem tévedett tehát az uzsorabiróság abban a kérdésben sem, hogy a vádlottak cselekményét a büntetőtörvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. Megsemmisítette a kir. Kúria az uzsorabiróság ítéletét a Bpn. 33. §-ának első bekezdésére hivatkozással M. Márton, J. József, L. Lipót és J. József vádlottakra vonatkozó részében. M. Márton, J. József és L. Lipót vádlottakat bűnösöknek mondta ki a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás vétségében, X. József vádlott cselekményét pedig a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás vétségének minősítette s őket a rendelkező részben foglaltak szerint a bűnösségük fokával arányban álló büntetésre ítélte. O. Oszkár és B. Bernát vádlottak letartóztatása után B. Bernát felesége felkereste a vejét. M. Márton vádlottat s közölte vele, hogy apósa le van tartóztatva, arra kérte, hogy a Szentlőrinc pusztán S. Sándornál elhelyezett fogatot hajtsa fel Budapestre, adja vissza az eladónak, J.Jakabnak, ha pedig J. azt visszavenni nem akarná, adja át Zs. Zs.-né vádlottnak, aki Budapesten tartózkodott, M, Márton vádlott szólt a sógorának, J. Józsefnek, kinek anyja az iratokból megállapíthatóan B. Bernát vádlott feleségének testvére, ezután a fogatot együtt Budapestre hajtották s azt, mivel J. a fogatot visszavenni nem volt hajlandó, elhelyezték a lókórházban, majd felkeresték B. Bernát vádlottnak Budapesten lakó fiát, J. József vádlottat, elmondták neki az esetet s közölték vele azt is, hogy az apja le van tartóztatva. Ezután hárman elmentek Zs. Zs.-né vádlotthoz, hogy neki a fogatot