Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

123 talmazás alapján az uzsorabiróságról és az árdrágító visszaélések esetében követendő eljárásról 5.950/1920. M. E. szám alatt (I. K. XXIX. évf. 7. sz. 460. 1.) kibocsátott rendelet tartalmaz. A most idézett rendelet 3. §-a szerint ,,az uzsorabiróság három tagu tanácsban jár el. A tanács elnöke s egy tagja Ítélőbíró, a tanácsnak harmadik tagja az őstermelés, vagy az ipar, vagy a kereskedelem képviselői köréből behívott szakférfiú (ülnök)"; a 6. §. szerint pedig az „ülnökök meghívásánál figyelni kell arra, hogy az alkalmazandó ülnök hivatásánál vagy foglalkozásánál fogva a tárgyalandó ügyek elbírálásához szakértelemmel rendelkezzék, ehhez képest annak az üzemnek, amelynek körében a cselekményt elkövették, minősége és terjedelme irányadó arra nézve, hogy az ülnök az őstermelés, vagy az ipar vagy a kereskedelem megfelelő ágában működő nagy vagy kis üzem vezetői köréből vétessék-e." Ezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a törvény 9. §-ában felemlített három foglalkozási ágon kivül eső munkavállalók, köztük az orvosok ügyeiben, ha ellenük az 1920: XV. törvénycikk alapján bűnvádi eljárás indulna, az uzsorabiróság mint szakbiróság törvényesen meg sem volna alakitható. Nem tenné lehetővé a szakbiróság megnyugtató megalakítását az sem, hogy a törvény 9. §-a szerint, amennyiben egyes helyeken az uzsorabiróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik, vagy nehézséggel járna, vétség esetében a kir. járásbíróság, bűntett esetében pedig a kir. törvényszék jár el és hogy az idézett 5.950/1920. M. E. sz. rendelet 11. §-a szerint „ha az uzsorabiróságok tárgyalásának megtartása az ülnök jelenlétének hiánya miatt akadályba ütköznék és az ügy tárgyalásának elnapolása vagy elhalasztása felesleges költséggel járna, vagy a közérdekkel ellenkeznék, ítélőbíró léphet a hiányzó ülnök helyébe", mert ez csak kivételes intézkedés és mint ilyen nem általánosítható. Belső ellentmondás volna ugyanis oly szabályozásban, amely az őstermelés, az ipar és a kereskedelem körében előforduló munkateljesítésekkel kapcsolatban elkövetett árdrágító visszaéléseket rendszerint szakértő ülnök közreműködésével bíráltatná el, de intézményesen elzárkóznék attól, hogy az említett körön kivül teljesített, különösen a tudományos munka tekintetében a szakmához értő ülnök a birói tanácsban egyáltalában résztvehessen. Igaz, hogy eljárási szabályokból, amennyiben az anyagi jog tekintetében kifejezetten nem rendelkeznek, rendszerint nem lehet az anyagi jogra következtetni. Ha azonban a törvény oly eljárási szabályokat állit fel, amelyek az anyagi jog érvényesülését valamely irányban egyenesen kizárják, ezzel a törvény eljárási szabály alakjában anyagi jogi kizáró rendelkezéseket tesz. Mivel pedig az 1920: XV. t.-c. 9. §-ából és a kapcsolatos rendelkezésekből a^t kell megállapítani, hogy a törvény az eljárási szabályok elrendezésénél fogva intézményesen nem kíván más árdrágító visszaélési üldözni, mint olyant, amely az őstermelés, az ipar, vagy a kereskedelem körében merül fel, kétségtelen, hogy más téren, jelesül az orvosi hivatás körében előforduló rokon visszaélés 1920: XV. t.-c. alapján akkor sem büntethető, ha alkotó elemei egyébként a törvénynek kizárólag az 1. §. 3. pontjából kiinduló magyarázata értelmében megállapíthatók volnának is. A jelen indokolás III. része az 1920: XV. törvénycikk keletkezésének adatai közt reámutat majd arra, hogy az 1. §. 3. pontja a törvény eredeti