Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

122 ket a többitől elszigetelve elemezni, hanem a törvényt a maga egészében, az összefüggő rendelkezések egybevetésével kell megvizsgálni a törvény valódi értelmének kideritése végett. A törvény egész tartalma, sőt kapcsolatban az 1. §. 3. pontjában foglalt rendelkezésekkel, magának az 1. §-nak többi pontja is arra mutat, hogy a törvény csupán a gazdasági élet terén felburjánzó visszaéléseket tartja szem előtt. Áll ez az 1. §-nak az 1—7. pontokat követő bekezdéseire is, amelyek közül az 1. §. harmadik bekezdését az 1920: XXVI. t.-c. 7. §-a módosította, de szintén csupán a gazdasági térre szoritkozó rendelkezésekkel. Arra a kérdésre, vájjon az 1920: XV. törvénycikk az emberi tevékenység minden ágára vonatkozik-e, vagy pedig csak egyes és minő körökben végbemenő testi és szellemi munkateljesítésekre, kétségtelen válasszal szolgál az 1. §. 3. pontjának a 9. §-szal, mely utóbbinak szövege egész terjedelmében a következő: ,,A jelen törvény (az 1920: XV. törvénycikk) alá eső vétségek és büntettek esetében az eljárás az erre a célra szervezendő uzsorabiróság hatáskörébe tartozik. Az uzsorabiróságot itélőbirákból, továbbá az őstermelés, az ipar és a kereskedelem képviselői köréből kell megalakítani. Amennyiben egyes helyeken az uzsorabiróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik, vagy nehézséggel járna, a jelen törvény alá eső vétség esetében a kir. járásbíróság, bűntett esetében a kir. törvényszék jár el. Az uzsorabiróság szervezetét és általában a jelen törvény alá eső bűncselekmények esetében követendő eljárást a minisztérium rendelettel szabályozza; rendeletében a bűnvádi perrendtartástól eltérő szabályokat is megállapíthat és ezek keretében a fellebvítelt is kizárhatja vagy korlátozhatja." A 9. §. most idézett szövegéből kitűnik, hogy a törvény nem terjeszkedik ki az emberi tevékenység minden ágára, hanem csak azokra az árdrágító visszaélésekre szorítkozik, amelyek az őstermelés, az ipar és a kereskedelem körében fordulnak elő, mert ha a törvény az árdrágító visszaélés esetében az eljárást külön szakbiróság elé utalja s azt rendeli, hogy a bíróság tanácsában a jogtudó bírák mellett olyan szakférfiú is vegyen részt, aki az őstermelés az ipar, vagy a kereskedelem köréből való, ennek a rendelkezésnek csak ugy van értelme és célja, ha e szakbiróság elé az őstermelés, az ipar és a kereskedelem körén kivül álló munkával elkövetett visszaélések nem kerülhetnek. Nem minden munkateljesítés esik tehát az 1920: XV. törvénycikk alá, hanem akár a testi, akár pedig különösen a szellemi munkateljesítések közül csupán azok tartoznak ide, amelyek az őstermelés, az ipar vagy a kereskedelem körében fordulnak elő. Árdrágító visszaélés miatt eszerint a nagyfuvaros például, habár a cég ügyeinek csak szellemi részét intézi és testi munkával egyáltalában nem foglalkozik, büntethető, ha reá a munkabéruzsora törvényszabta előfeltételei beállanak, mert szellemi munkája iparűzés. Az orvos ellenben, jóllehet hivatásának gyakorlása, különösen a sebészet terén, bizonyos testi munkával járhat, nem vonható az 1920: XV. törvénycikk alá, mert munkateljesítése nem őstermelés, nem ipar és nem kereskedelem. Foglalkozni kell itt azokkal a törvényes jogszabályokkal is, amelyeket e kérdéssel összefüggésben az 1920: XV. t.-c. 9. §-ában nyert felha-