Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

121 szóló 1920: XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja alkalmazható arra az orvosra, aki a hivatásából folyó munka teljesítéséért a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amelyik — tekintettel az összes körülményekre — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja". Indokolás: I. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1922. évi április hó 21. napján hozott és május hó 2. napján hitelesített 11. számú büntető döntvénye kimondotta, hogy: ,,az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. t.-c. 1. §-ának 3. pontja alkalmazható arra az orvosra, aki a hivatásából folyó munka teljesítéséért a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amely — tekintettel az összes körülményekre — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja. Minthogy a m. kir. Kúria elnöke szükségesnek tartotta, hogy a kérdéssel a m. kir. Kúria teljes ülése is foglalkozzék, azt a Ppé. 71. §-ának 2. pontja és az 59.200/1922. I. M. sz. (I. K. XXI. évf. 12. sz.) rendelet 18. §-ának 2. pontja, valamint — tekintettel arra, hogy az uzsorával kapcsolatos kérdések polgári jogi természetűek is — a 19. §, 2. pontja értelmében a m. kir. Kúria vegyes teljes ülése elé utalta. II. A vegyes teljes ülés az alulirt napon meghozta a fenti határozatot, amelynek magából a törvényből és a kapcsolatos jogszabályokból levont indokai a következők: Az 1920: XV. t.-c. 1. §. 3. pontja igy szól: Árdrágító visszaélés vétségét követi el: ,,3. aki közszükséglet tárgyául szolgáló munka teljesítésére vonatkozó szerződésnél, akár mint munkaadó, akár mint munkavállaló, a másik fél szorult helyzetének kihasználásával olyan ellenszolgáltatást követel, köt ki, vagy fogad el, amely —- tekintettel az összes körülményekre, különösen a gazdasági élet viszonyaira — a saját szolgáltatásának értékét szembetűnően aránytalanul meghaladja (munkabéruzsora)". Az 1. §. idézett 3. pontjának szövege nem különböztet a munka nemei közt, ennélfogva, mivel a szellemi munka nemcsak magánjogi, hanem büntetőjogi tekintetben is a munka fogalma alá vonható, a törvény rendelkezése szellemi munkára is vonatkozik. Éles határvonal egyébiránt szellemi és testi munka közt gyakran meg sem állapitható. A kérdés megoldásánál tehát nem az a döntő, hogy testi vagy szellemi munkáról van-e szó, hanem azt kell vizsgálni, hogy a törvény minden megkülönböztetés nélkül az emberi tevékenységnek bármely terén érvényesülő munkateljesítéseket egyaránt felöleli-e, vagy pedig csak bizonyos körben megnyilvánuló testi és szellemi munkára vonatkozik. Az 1. §. 3. pontjának idézett szövege nem tartalmaz rendelkezést oly értelemben, hogy a testi vagy a szellemi munkateljesítésekkel csak bizonyos körben elkövetett árdrágitó visszaélések esnek büntetés alá. Ebből első tekintetre arra lehetne következtetni, hogy a törvény az emberi tevékenység minden ágát felöleli, tehát mindennemű testi és mindennemű szellemi munkateljesítésre egyaránt kiterjed. Ámde a törvény magyarázatánál nem szabad az egyes rendelkezése-