Térfy Gyula (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1916-1924 (Budapest, 1927)

103 rész szerint kellett határozni. (1921. évi május hó 3. — B. III. 1003/1921. Bjt. LXXIII. kötet 226. 1.) 185. 462. §. 627. sz. Közúti villamos vasút kalauza a büntető törvények alkalmazása szempontjából közhivatalnoknak tekintendő: az általa viteldijak cimén beszedett pénzösszegek eltulajdonitása nem közönséges sikkasztás, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó hivatali sikkasztás, esetleg hűtlen kezelés büntette. (J. E. 1917. évi február hó 9-én. B. I. 7836 1916. szám.) 186. 467., 470. §. Megvesztegetés. Törvény javaslatának indokolása mint a törvénymagyarázat eszköze. Az indokolás állásfoglalása hiteles magyarázatkép csupán oly esetben fogadható el, ha az összhangban van a törvény rendelkezéseibe befoglalt rendszerrel és a törvény jogi értékeléseinek alapelveivel. Ami szoros értelemben vett jogi szempontból a mínősilés kérdését illeti, a védő a Btk. indokolására hivatkozással azt kivánta kimutatni, hogy a megvesztegető soha sem Ítélhető el a Btk. 467. §. alapján sem mint felbujtó, sem mint bűnsegéd, mert a 470. §-t a törvényhozó épen azért alkotta, hogy az aktiv megvesztegető nem lévén közhivatalnok, enyhébben bűnhődjék a közhivatalnoknál, mert a hivatali kötelesség megszegése, mely legfontosabb tényálladéki eleme a passziv megvesztegetésnek, nem róható terhére az extraneus nem közhivatalnoknak. A Kúria figyelmét nem kerülte el a törvény indokolása (Anyaggyüjten»ény II. k. 883. lap), mely támogatni látszik a védő felfogását. A Kúria azonban erre döntő súlyt nem helyezett; s pedig azért, mert a biró s igy a Kúria az 1869: IV. t.-c. 19. §-a értelmében a törvény szabályai szerint jár el; s a törvény indokolása autentikális magyarázatként csak akkor fogadható el, ha az összhangban van a törvény rendszerével s a törvény jogi értékelésének ama príncipiumával, hogy egyenlő sulyu esetek egyenlő értékelésben részesüljenek s a súlyosabb esetek enyhébb törvényes értékelés alá ne vonassanak. A törvény indokolásának vonatkozó része azonban ellentétben áll a helyes és arányos törvényes értékelés elvével épugy, mint a törvény rendszerével. Bizonyos, hogy a törvény indokolásának az a kijelentése, mely szerint a Btk. 170. §-a a részességről szóló fejezet alkalmazását ez esetben kizárja (II. 883. lap), látszólag a Btk. 470. §-ába kivánta foglalni, a Btk. 467. §-ához kapcsolódó bünrészességnek és igy a felbujtásnak is ama formáit, melyek ajándék vagy jutalom adásában vagy igérésében valósulnak meg. Ha irányadóul fogadtatnék el ez a magyarázat, akkor ebből az a merőben téves törvényértelmezés következnék, hogy ha a felbujtás ajándék vagy jutalom adásával vagy Ígéretével hajtatik végre, a felbujtó mint aktiv megvesztegető a Btk. 470. §-a alapján vétség miatt fogházzal volna büntetendő, ha pedig a közhivatalnok a megvesztegető csábitásnak ellentáll, de egy harmadik erkölcsi befolyásának engedve, ez reábeszéléssel, vagy bármely más módon determinálja a közhivatalnokot kötelességének az igért ajándékért való megszegésére, az, aki pénzt, vagy más ajándékot nem használt