Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

240 Szerzői jog. 1884: XVI. törvényczikk 48. §-ának második bekezdése értelmében nem az ő szerzeményét képező C) alatti operaszövegnek a zenekíséret nélküli kiadása czimén szerzői jog bitorlása miatt kereseti jog sem illeti . . . II. és III. r. alperesek irányában . . . (a keresetet még azért is el kellett utasítani) . . . mert ezek a panaszolt cselekményeket felperesnek saját előadása szerint a m. kir. Operaház nevében mint annak igazgatói követték el, cselekményeik tehát, még ha felperesnek valamely jogát sértenék is, csakis az általuk képviselt m. kir. Operaház cselekményeinek tekinthetők és igy ezeknek a cselekményeknek a következményei is csak az általuk képviselt m. kir. Operaházra, nem pedig saját személyükre háríthatók és igy ellenük a m. kir. Operaház nevében elkövetett cselekmények miatt, legalább is mindaddig, mig a cselekmények következményei a m. kir. Operaházra háríthatók (pedig a joggyakorlat szerint szerzői jog bitorlása miatti pénzbüntetéssel a jogi személyek sújthatok), sem pénzbüntetés alkalmazásának, sem pedig elkobzás és megsemmisítés elrendelésének helye nem lehet. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, amelylyel felperest keresetének az I. r. alperes ellen irányuló részével elutasította, helybenhagyja; ellenben az ítéletnek íí. r. és III. r. alperesre vonatkozó részét megváltoztatja és kimondja, hogy az a cselekmény, hogy a m. kir. Operaház az Á. E. által szerzett operához I. r. alperes által irt szöveget a II. r. alperes igazgatósága idejében kiadta és a II. r., valamint a III. r. alperes, mint az Operaház igazgatói, a szövegkönyvet árusittatták, az 1884: XVI. t.-cz. 45. §-a, a 48. §-ának második bekezdése ós az 5. § értelmében a szerzői jognak bitorlása . . . Indokok: . . . Felperes müve Francziaországban jelent meg, a párisi osztrák és magyar nagykövetségnél jelentetett be; az említett nemzetközi egyezmény II. czikke szerint pedig a szerződő államok valamelyikében először közzétett irói müvek részesülnek viszonosan a szerzői jogi védelemben, közömbös tehát az is, hogy a felperes nem franczia honos. . . . A C) a. operaszöveg a felperes müvének nem puszta fordítása, hanem a drámának operaszöveggó való átdolgozása; ennélfogva az 1884: XVI. t.-cz.-nek azok a rendelkezései, amelyekirói műnek más nyelvre való lefordítására vonatkoznak, a jelen esőt elbírálásánál nem irányadók, nem különösen még azért sem, mert még ha felperes müvére a fordítás tilalma meg is szűnt . . . az I. r. alperes fordítói joga az 1884: XVI. t.-cz. 8. §-nál fogva éppen csak arra terjed ki, hogy a fordított müvet — a fordítást — közzétehesse és forgalomba helyezhesse, a fordítói jog azonban a fordítónak nem ad jogosultsgot arra, hogy a fordítást vagy a lefordított eredeti müvet átdolgozza és mint ilyet tegye közzé és helyezze forgalomba, ha csak az átdolgozás nem történt abban a mórtékben, hogy az által uj s önálló irói mü hozatott létre.