Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

234 Szerzői jog. aki szerzői jogának megsértése miatt jogosult az 1884: XVI. t.-cz. 28. §-a alapján keresetet indítani; alperesnek e szerint a kereshetőségi jog hiányára alapitott kifogása s a szerzői jog és kiadói jog közötti különbségből a keresetváltoztatásra vont következtetése a jogszerű alapot nélkülözi. Az elsőbiróság helyesen állapitotta meg, hogy a B) alatti mü ' a B) és A) alatt csatolt mü utánzata s nem oly átdolgozás, mely a szerzők önálló irói szellemi tevékenységének sajátságos szerzeményéül volna tekinthető. Nem jöhet figyelembe az a kifogás, hogy a B) alatti dr. Földes Béla „Társadalmi Gazdaságtan" czimü müve első vagy második kiadása, vagy egyetemi előadásai nyomán készült, mert eltekintve attól, hogy a B) alatti műnek az a czélja is, hogy a vizsgálatot tevők dr. Földes Béla kérdéseire tőle elfogadható feleletet tudjanak adni, következtetést enged arra, hogy a Z)J alatti szerzői a dr. Földes Béla legújabban kiadott müvében megirt tanítását kivánták a feleletekben a tanulók elé tárni, s ezért a B) alatti elkészítésénél a B) és C) alatt csatolt müvet használták, annak a kifogásnak nincs is döntő jelentősége s a bitorlás fennforgását valósága esetén sem zárná ki. Nem döntő az, hogy a B) alatti szerzői az utánzatot dr. Földes Béla müvének korábbi kiadásaiból készitették-e, vagy egyetemi előadásai nyomán. Ugyanis az a jog, hogy felperes a dr. Földes Bélának „Társadalmi Gazdaságtan" czimü müve harmadik kiadását forgalomba hozhassa, hatályában fennállott, a felperessel külön kikötés nélkül senki másnak nem állott jogában azt a müvet, sem annak korábbi kiadását uj kiadásként, sem az előadás után készített müvet forgalomba helyezni. Helyben kellett tehát hagyni az alsőbiróság ítéletét, amenynyiben a bitorlás fennforgását megállapította, de annyiban is, amennyiben a cselekményt vétségnek nyilvánította, mert az ítéletnek ez a kijelentése csupán a cselekmény törvényszerű min 'isitése, nem pedig túlterjeszkedés a kereseti kérelmen. Minthogy nincs törvényes alap arra, hogy ugyanaz a személy amennyiben külön neveket használ, minden neve u+án különálló jogalanykét marasztaltassék. K. D tehát saját személyében, mint egyéni czéer és mint K. D. külön-külön nem marasztalható, hanem az 1868: LIV. t.-cz. 249. §-ának az a rendelkezése, hogy az Ítéletben a felek jogai és kötelességei pontosan megállapítanak, csak azt a következményt vonhatja maga után. hogy megállapittassék, hogy az I., ITT. és IV. rendű alperesként perbe vont egyén azonos. Az elkobzásra vonatkozó rendelkezésnél ki kell mondani, hoery ennek foganatosítása végett a kiiplölt bíróság csak felperes kérelmére lesz megkeresendő; mert zárlat el nem rendeltptvén s nem foganatosíttatván, a birósáe vagy zárgondnok őrizetébe" bitorolt néldánvok nincsenek, enélkül az elkobzás foganatosításának hivatalból helye nincsen.