Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Bányajog. 229 lett vita esetén a bányabiróság itél a nélkül, hogy a bányabiróság hatáskörébe eső pert valamely közigazgatási eljárásnak kellene megelőznie. A bányabiróságnak az ilyen jogvitákra kiterjedő hatásköre a törvénykezés fogalmából kifolyólag szükségszerűen magába foglalja azt, hogy per esetén a bíróság a saját hatáskörében rendszerint dönt azon tény- és jogállitások felett, a melyek az ügy elbírálásához szükségesek, megállapítja tehát a tényállítások valóságát vagy valótlanságát, értelmezi a fenforgó esetben a társpénztári alapszabályokat az előtte levő vitás esetben mennyiben és mily értelemben alkalmazandók. A bíróságnak ebből a jogköréből önként következik az, hogy az ő ítélkezésének az ilyen magánjogi vita eldöntésénél rendszerint nem szab korlátot az, hogy a közigazgatási hatóság a maga hatáskörében a magánjogot megalapító vitás tények közül melyeket és milyen bizonyítékok alapján tartott bebizonyitottaknak, még kevésbé az, hogy a közigazgatási hatóság mily értelmet tulajdonított a törvénynek, törvényes rendeleteknek vagy a társpénztári alapszabályoknak. A pénzügyminisztériumnak, mint legfőbb bányahatóságnak az alperes kötelezettsége tekintetében a társládához való hozzájárulásra és ezen hozzájárulás mérvére nézve 99836/1908. szám alatt kelt határozata tehát a bíróság előtt itélt dolog erejével nem bir és a bányabiróságot sem a tényállás, sem a jogi álláspont tekintetében nem köti. Alperes viszonválaszában maga adja elő, hogy a R. A. bányát ő 1904. év őszén vette meg. Azt a peres felek előadása és a szakértői vélemény alapján helyesen állapittották meg az alsóbiróságok, hogy a felperes társpénztárnak az 1902., 1903. és 1904. években, tehát három egymás után következő évben rendes bevételeit a rendes kiadások meghaladták. Az alapszabályok 8. §-a d) pontjának, véve a szavak egybefüggő, közönséges értelmét és azon intézkedés alapját és czélját, más értelmet nem lehet tulajdonítani, mint azt, hogy abban az esetben,ha a társpénztár rendes kiadásai a rendes bevételeket három egymást követő évben meghaladják, az, aki a bányának a harmadik év végén tulajdonosa, köteles a társpénztárnak a harmadik év végén mutatkozó hiányt megtéríteni, arra való tekintet nélkül, hogy mind a három éven át ő volt-e a tulajdonos s a harmadik évet követő időben is tulajdonos maradt-e és hogy a harmadik évet követő évben a rendes hevé+elek a rendes kiadásokat meghaladták-e. A kir. Curia a fcV. Ítélőtábla ítéletét ezen s a benne felhozott s az elsőhirósási ítéletből felhívott indokok alapján helybenhagyta. (1911. április 10-én 32/1911. P. sz.) Kereset szerint felperps nem valamelv bányászati jogviszony szabályozását* vagy másként megoldását, hanem zártkutatmányok iránt állítólag fenrr