Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

230 Dologi jog. álló közpolgári kötelmi jogviszonyok rendezését czélozza; az ily jogviszonyok rendezését követelő keresetek pedig nem tartoznak az 1871: XXXI. t.-cz. 21. §-ában egyenkint felsorolt azon keresetek közé, amelyek a bányabirőság előtt indíthatók és inditandók. (C 1910. nov. 23. 2965, sz.) Hasonló: C. 1910. szept. 30. 4374. sz. 5905/910. 13.504/910. Lásd a Gr. VITI 423. lapján és Gr. XVI. 252—255. lapján közölt jogeseteket. — Annak eldöntése, hogy a zárkutatási engedély jogszerűen adatott-e ki, hogy az joghatályosan volt-e megszüntethető vagy elvonható, a bányabiróság hatásköréhez nem tartozik G. 2403/908. (Gr. XVI. 250. 1.) — A bányahaszonbérleti szerződések megszüntetése iránti kereset nem tartozik a bányabiróság hatáskörébe. C. 1478/908. (Gr. XVI. 252. 1.) 332/a. A kir. Curia: ... A 2819/1888. I. M. sz. a. kelt igazság, ügymin. rendelet nem uj polgári magánjogintézményt rendez be, hanem a már létezett polgári magánjogositvány telekkönyvi biztosításának a módjáról intézkedik; az a jogi lehetőség azonban, hogy a kőszénkutatási, kiaknázási és bányászási jogosultság és egyáltalán a föld belsejében levő kőszénhez való jog, a mely egyébként a magyar magánjog szerint a Magyarországon hatályban levő bányajog szabályainak az épségben tartásával a földtulajdonost illeti, a földtulajdontól különválasztassék és önálló jogi létet nyerjen, meg volt az emiitett igazságügymin, rendelet kibocsátása előtt is, a miből viszont az következik, hogy a szerződő feleket és a velük egy tekintet alá eső örökösöket köti az a szerződéses megállapodás, mikép a kőszénkutatási, kiaknázási és bányászási és egyáltalán a kőszénhez való jogosultság nem a mindenkori földtulajdonost, hanem egy harmadik, meghatározott személyt illet. (O. 1911 január 18. 4499/910.) Szerzői jog. 1884: XVI. t.-cz. 2. §. 333. Többeknek irodalmi adalékaiból egységes egészszé egybekapcsolt mű gyűjteményes műnek tekintendő. Ezekre, mint egységes egészre nézve, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül és az egyes irodalmi adalékokra nézve a szerzői jog azoknak szerzőit illeti. A gyűjteményes művek tekintetében tehát a törvény kettős védelmet biztosit: védi a szerkesztő jogát az egész műre, az egyes adalékok szerzőinek saját szerzői jogát pedig az egyes adalékokra nézve. A szerzőjogi törvény a gyűjteményes irői műveket a védelmi jog tekintetében az egyébnemü irói művektől félreismerhetlenül megkülönbözteti, a mi egyrészt kitűnik abból, hogy a törvény nem is magát a gyűjteményes művet, mint ilyet, hanem inkább azt a szellemi tevékenységet kivánja oltalmazni, melyet a szerkesztő a mű létrehozása körül kifejtett; másrészt pedig abból, hogy ennek a szellemi tevékenységnek eredménye nem egyes irodalmi adalékoknak beillesztéséből áll, hanem az összes