Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

176 13.273 koronában helyesen állapította meg a másodbiróság megfelelő saját indokolásánál fogva és azért: mert nem nyert bizonyítást, hogy az örökhagyó özv. D.-né után mit és mennyit örökölt, és mert a hozományként megállapított 7200 forint és az árvaszéktől tényleg felvett 8017 forint 39 krajczár közötti különbözetként mutatkozó 817 forint 39 krajczár az örökhagyó özvegye külön vagyonaként azért nem vétetett számba, mivel a házassági szerződés nem vitás tartalmából kétségtelen, hogy a városi árvaszék által kezelt összegből kellett a házasság megkötése előtti időből keletkezett neveltetési és tartási költséget fedezni; és mivel a külömbözeti összeg részben a 7200 forintnak a házasság megkötése utáni időben lejárt kamataiból származott. Már most a fentebb 28.800 koronában megállapított hozomány és hitbértőkéhez hozzáadva a gyógyítási és temetkezési költség czimén 1400 koronát, 30.200 korona az az összeg, a melynek részbeni törlesztésére fordítandó az örökhagyó özvegye kezébe került szerzeményi vagyonnak 13,273 korona értéke, ehhez képest tehát a külömbözetként mutatkozó 16.927 korona az az öszszeg, a melyre az örökhagyó özvegye fedezetet nem nyervén, azt az oldalági örökösök az ági vagyonból pótolni tartoznak. Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával tehát az örökhagyó özvegye javára 28.800 korona erejéig bekebelezett zálogjogot 16.927 koronára korlátozni kellett. (1911. május 30-án 783/1911. P. sz.) Az 1876: XVI. t.-cz. hatályba lépte előtt kötött örökösödési szerződés külkellékeire vonatkozólag lásd C. 6211/86.; (Gl. VII. 569. I.; Gl. III. 375. i.) _ v. ö. még C. 977/905. (GL XIII. 460. 1.) Végrendelet visszavonása. 1876 : XVI. t.-cz. 35. §. (Terv. 1910—1914. §.) 269. A végrendelet nemcsak az 1876 :XVI. t.-e. 35. §-ában szabályozott végrendeletszerü alakban, hanem alakszerütlenül, elszakítás által is érvényesen visszavonható. (Curia 1911 márczius 7. 4654/910. sz. a. I. p. t.) Ha az, örökhagyó harmadik személynek megbízást ad, hogy Írásbeli végrendeletét semmisítse meg, de ez a megbízásnak az örökhagyó életében elegeit nem tesz, a végrendelet visszavontnak nem tekinthető. C. 4581/908. (Gr. XVI. 188. 1.). 269,/a. Ha az örökhagyó a már korábban alkotott végrendeletét széttépni akarta, de ebben egyik hozzátartozója által azzal a megtévesztő kijelentéssel gátoltatott, hogy ő azt már eltépte: a végrendelet nem visszavontnak (amihez végrendeleti alakszerűség szükséges), hanem megsemmisitettnek mondandó ki. (C. 1910 okt. 26. 3025/910. sz. I. p. t.)