Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Szerződési öröklés. 175 alaki kellékek szempontjából a keletkezésük idejében érrényes jogszabályok szerint itélendők meg. A m. kir. Curia: Az kétségtelen, hogy az 1867. évi január hó 16-án kelt házassági szerződés részben halálesetre szóló rendelkezéseket is foglal magában s igy ebből a szempontból örökösödési szerződésnek minősül; mindazonáltal nem bir törvényes alappal az örökhagyó oldalrokonainak, nevezetesen M. D.-nek és V-né M. E.-nek a per során, de különösen a felebbezésben felhozott az a kifogása, hogy ez a szerződés, ugy mint házassági, de főleg mint örökösödési szerződés nélkülözi a törvény által előirt alaki érvényességi kellékeket, mert a házassági szerződések érvényessége az általános magánjogi szabálynál fogva, a megkötésük idejében hatályban volt szabályok szem előtt tartásával bírálandó meg; mig az 1876. évi XVI. t.-cz. 38. §-a értelmében az ezen törvény hatályba lépte előtt készült örökösödési szerződések az alaki kellékek szempontjából a keletkezésük idejében érvényes jogszabályok szerint itélendők meg; már pedig a peres felek közt nem vitás, de vitássá nem is tehető, hogy a jelzett szerződés a keletkezése idejében érvényes jogszabályoknak megfelelően jött létre. Az érintett házassági szerződésben a házasságra lépő jegyesek az ara hozományát 14.400 koronában állapitoüák meg s egyúttal azt ebben az összegben a jövendőbeli férjnek átadottnak kijelentve, az ara felhatalmazza őt arra, hogy a városi árvaszéknél kezelt örökségéből 14.400 koronát felvehessen. Nem vitás, hogy a városi árvaszék által kezelt összeg kamataival együtt 16.034 korona 78 fillért tett ki; s az sem vitás, hogy ebből az összegből az örökhagyó 10.114 korona 78 fillért özvegye, szül. U. pedig 5920 koronát vett fel; ámde ennek az utóbbi ténynek a házassági szerződésnek fentebb ismertetett tartalmával szemben jogi hatályt azért nem lehet tulajdonítani, mert a 7200 forintban meghatározott hozományösszeg már a férjnek átadottnak jeleztetvén, az örökhagyó özvegye akkor, a midőn a városi árvaszéknél kezelt összegnek egy részét személyesen vette fel, az örökhagyó megbízásában és nevében járt el s igy az özvegy által felvett pénz is az örökhagyó által felvettnek tekintendő annál is inkább, mert a per adataiból kitetszőleg az özvegy hozománya a férj üzletébe ruháztatott be s ezzel szemben nem merült fel adat arra nézve, hogy az özvegy az általa felvett 5920 koronát saját külön czéljaira használta volna fel. Az ügy ilyen állásában "tehát az örökhagyó özvegyének hozomány és hiibér czimén járó tőke összegét a házassági szerződés tartalmának megfelelően 28.800 koronában kellett megállapítani. A ház&sság alatt keletkezett szerzeményi vagyon értékét