Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

170 Öröklési jog. Szóbeli végrendeletek. (1876 : XVI. t.-c. 15. §.) 263. A szóbeli végrendelet érvényeségéhez nem feltétlenül szükséges hogy örökhagyó a törvény szavaival jelentse ki, hogy a tett végrendelkezés az ő szóbeli végrendeletét képezi, hanem elégséges, ha akaratát akkép nyilvánítja, hogy abból megállapítható, hogy szóbelileg kivánt végrendelkezni s végrendelkezését szóbeli végrendeletnek tekintette. Ha tehát bizonyittatott, hogy örökhagyó Írásbeli végrendeletet kivánt tenni, de a tanuk felvilágosították, hogy szóbelileg is tehet érvényes végrendeletet s ennek folytán örökhagyó kijelentette: „jól van, legyen ugy" s újból elmondta végrendeletét: az ilyen végrendelet érvényes szóbeli végrendeletnek tekintendő. (Curia 1911 ápril. 21. 5747/910. sz, a. I. P- t.) Ha a végrendelet felolvasása és megértelmezése után a végrendelkező azt jelentette ki: „jól van", ezzel kinyilatkoztatta azt is, hogy a végrendelet saját végakaratát tartalmazza. (C. 1910 nov. 8. 3199/910. sz. I. p. t. — Hasonló: C. 5999/909. sz. Gr. XVII. kötet 148. 1.) A korábban követett gyakorlat a magánvégrendelet érvényességéhez a végrendelkezőnek azt a kifejezett szóbeli kijelentését kivánta, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. Ezt a szóbeli kijelentést nem pótolta a végrendelkező fejbólintása. C. 3243/92. és 1076/88. (Gr. VII. 522. 1.; Gl. III. 194. 1.), — sem az, hogy a hozzá intézett arra a kérdésre, hogy a végrendelet az ő végakaratát tartalmazza-e, igennel felelt. — Ujabban szakított a C. I. polgári tanácsa e gyakorlattal és a „jól van" kijelentés mellett is érvényesnek tekintette a végrendeletet. — A tanuk által is aláirt végrendelet utolsó mondata: „ez utolsó kívánságom, mely halálom után végrehajtandó" — egyértelmű az örökhagyó ama kijelentésének bizonyításával, hogy az okirat az ő végrendeletét tártai, mázza; az a körülmény, hogy a végrendelkező ezt a kijelentést a tanúvallomások szerint csak „igenléssel" tette, nem fosztja meg a végrendeletet érvényétől, mert csak szóbeli végrendeletnél szükséges — a 15. §. szerint, — hogy a végrendelkező az egész kijelentést maga megtegye; örökhagyó akadozó beszédjéből, feje lelankadásából és abból, hogy végrendelkezés közben esetleg eszméletét is elvesztette, nem lehet — tekintettel arra, hogy kijelentéseit értelmesen tette — arra következtetni, hogy elméje zavart lett volna. C. 1909 deez. 10. 3829. sz. (Gr. XVII. 148. 1.) 264. A szóbeli végrendelet érvényességének lényeges kelléke, hogy a végrendelkező ne csak végakaratát jelentse ki, hanem azt is kinyilatkoztassa, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. Ennek hiánya az egyéb alakiságok megtartása mellett létrejött szóbeli végrendeletet még abban az esetben is érvénytelenné teszi, ha egyébként a végrendelkezés körülményeiből megállapítható is volna,