Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Közös végrendeletek. 169 Minthogy pedig ezek szerint az örökhagyó által utólagosan alkotott közvégrendelet az előbbi kölcsönös végrendelettel szemben hatálylyal nem birhat, felpereseket arra alapitott kereseti kérelmükkel el kellett utasítani. A pécsi kir. ítélőtábla: A. Á. és neje az örökhagyó H. E.,^ a Tolnán 1898. évi április 22. napján a visszavonhatlanság kikötése nélkül alkotott Írásos a záradékban kölcsönösnek nevezett közös végrendeletükben, mindegyik külön-külön, egymástól függetlenül, s az egymás intézkedésére való utalás nélkül, akként rendelkezik, hogy túlélés esetén általános örököséül összes vagyonára nézve a férj nejét, a nö pedig férjét nevezi meg. Minthogy pedig a közös végrendelet öröklési szerződésnek csak akkor és annyiban és azon végrendelkező részéről tekinthető, amikor s amennyiben a végrendelkezők, vagy azok egyike a viszszavonás jogáról lemondott, ami az adott esetben fenn nem forog; s minthogy egymagában az a tény, hogy a két egymástól független végrendelet külsőleg egy okiratba foglaltatott, az egyoldalúan tett intézkedések egyoldalú viszavonását, helyesen az adott esetben, a mikor az elhalt nő utóbb alkotott közvégrenedletében is általános örökösül nevezi meg, s felpereseknek csak ennek elhalálozása esetén biztosit 3000 korona hagyományt, a végrendelkezés további kiterjesztését nem akadályozza s ekként a közös végrendelet, mint minden más végrendelet intézkedései is, visszavonhatok, kiegészithetők és kibővithetők; mindezeknél fogva felperesek keresetének helyt adni kellett . . . A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Jogszabály, hogy a házastársak által alkotott közös végrendelet a végrendelkezők életében —i ha csak abban a visszavonhatatlanság kölcsönösen ki nem köttetett — egyoldalúan is visszavonható és attól eltérő végrendelkezés mindkét fél részéről tehető; ez alapon az örökhagyó is jogositva volt — férje az alperes életében — az általuk 1898. április 22-én alkotott közös végrendelet intézkedésétől eltérően, a mennyiben abban a visszavonhatatlanság kikötve nincs, a vagyonáról másképen végrendelkezni; ez az utóbb (1906. június 9-én) tett végrendelet tehát — abból az okból, hogy abban az örökhagyót a korábban tett közös végrendelet akadályozta volna — sikerrel meg nem támadható: a miért is a másodbiróság Ítéletét az örökhagyó által 1906. évi június 9-én utóbb alkotott végrendeletnek a korábbi közös végrendelettel szemben való érvényességére nézve a fentebb kiemelt indokokból, ugyanannak alaki érvényességére nézve pedig saját indokolása alapján helybenhagyni kellett. (1911. évi február hó 23-án, 4579/ 910. sz.). Lásd az előbbi esetet és joggyakorlatát.