Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

168 Öröklési jog. ad I. V. ö.: C. 1242/911. sz. I. pt. Kölcsönös és viszonos végrendeletben foglalt azzal a határozott rendelkezéssel szemben, hogy a házastársak bármelyikének elhalálozása esetén összes vagyonuk a túlélő házastárs holtig tartó haszonélvezetével terhelten a gyermekekre száll: a tulélö házastárs közszerzeményi igényt nem érvényesíthet. (G. 1910. okt. 5. 2882/910. sz.) — Ha a házastársak közös végrendeletben a közös szerzeményüket képező ingatlanra örököst neveztek és az egész közszerzeményi vagyon életfogytiglani haszonélvezetét 'egymás jussára kölcsönösen biztosították, ezen rendelkezés oly kölcsönös és egymással összefüggő rendelkezést képez, melytől az egyik házastárs halála után a túlélő házastárs el nem térhet. C. 827*2/906. (Gr. XV. 512. 1.) Hogy a kölcsönös végrendelet mint örökösödési szerződés visszavonhatatlan, lásd G. 1719/95. (Gl. III. 380. 1.; Gr. VII. 574. 1.) sz. határozatát; s hogy a közös végrendelet visszavonása mennyiben van korlátozásnak alávetve, 1. C. 9360/905. (Gr. XIII. 459. 1.) sz. határozatát. — Közös és kölcsönös végrendelkezés esetében, ha az egyik házastárs halála után a másik házastárs külön is alkotott végrendeletet, a kir. Curia a közös végrendelet viszonosságának megbirálásába csak akkor bocsátkozik, ha a későbbi külön végrendelet érvényessége megállapittatott, mert ha a későbbi végrendelet érvénytelen, akkor a közös végrendelet van hatályban, ha nem is viszonos. C. 1243/910. I. p. t. (Gr. XVII. 154. 1.) V. ö. C. 7058/904. (Gr. XII. 278. 1.) ad II. azonos C. 817/905. (Gr. XIII. 463. 1.) Lásd még C. 5766/910. közölve a „köteles rész" czim alatt. 262. A házastársak által alkotott közös végrendelet a végrendelkezők életében — ha ahban a visszavonhatatlanság kölcsönösen ki nem köttetett — egyoldalúan is visszavonható és attól eltérő végrendelkezés mindkét fél részéről tehető. A szegszárdi kir. törvényszék: . . . 1898. évi április 22-én alkotott végrendeletben A. Á. és neje szül. H. E. összes vagyonukra általános örökösévé egymást tették azzal, hogy egyik vagy másiknak elhalálozása esetén azok a másiknak képezzék teljes és szabad rendelkezésű tulajdonát. Végrendelkező házastársak ezek szerint közös végrendeletükben haláluk esetére egymást kölcsönös előnyben részesitvén, kétségtelen, hogy egymás javára történt eme halálesetre szóló kölcsönös rendelkezésük, halálesetre szóló kölcsönös szerződést képez, amelytől eltérőleg tehát örökhagyónak nem állott jogában utólag akként végrendelkezni, hogy a férjének teljes és szabad rendelkezési tulajdonául hagyott vagyont felperesek javára, bár csak férje halála után esedékes hagyománynyal is terhelje. Nem áll meg e helyütt felpereseknek az az érvelése, hogy az emiitett közös végrendeletben a viszonhatlanság kikötve nem lett, mert az öröklési szerződés már fogalmánál fogva kizárja annak lehetőségét, hogy egyik fél a másik beleegyezése nélkül a közös rendelkezéstől eltérően intézkedhessek.