Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

A végrendelet alaki kellékei. 161 madásában benf oglaltnak tekintendő az a támadásuk, hogy a végrendelet abból, azokból is érvénytelen, mert a végrendelet szerkesztésére használt magyar nyelven irni és olvasni tudó két tanú közül az egyik a végrendelkező által használt román nyelvet nem birja. (0. 1911 május 23. 488/911. P.) Lásd C. 3168/910. (Gr. XVII. 151. 1.) G. 4455/908. (Gr. XVI. 174. 1. C. 4312/900.) Gr. III. 190. 1. G. 8065/905. Gr. XVI. 718. 1. 258. Az 1876 :XVI. t.-c 9. §-ában felsorolt rokon személyeket a törvény feltétlenül kizárván az ünnepélyes tanúskodásból: ezek végrendeleti tanuk még akkor sem lehetnek, ha a végrendeletben kedvezményezett személy különben a törvénynél fogva is örökös volna. (Curia 1911 január 10. 3703/910. sz. a. p. t.) A végrendeleti tanuknak az 1876: XVI. t.-cz. 98. §-ában emiitett rokonai alatt csak a közvetlen, rokonok értendők C. 1066/908. I. p. t. (Gr. XVI. 175. 1.) A végrendelet nem érvénytelen, ha az 1876: XVI. t.-cz. 9. §-a-ban megjelölt és a végrendelet szerint előnyben részesülő személyek végrendeleti tanukul alkalmaztatnak. C. 9124/93. (Gr. VII. 543. 1.) 259. A kanonokok, mint a káptalan tagjai, ez utóbbival nem állván az 1876: XVI. t.-cz. 9. és 10. §-aiban felsorolt személyi viszonyban, a káptalan javára tett végrendelkezésnél tanukul szerepelhetnek. A komáromi kir. törvényszék: A keresetet elutasitja. Indokok: stb., stb. Különben is felperes' a végrendelet érvénytelenítésének szempontjából a fősúlyt arra fekteti, hogy a végrendeleti tanuk mind az e—i főkáptalan tagjai voltak, mely főkáptalan a végrendelet 22. pontjában tekintélyes vagyoni előnyben részesülvén, ennek hasznai a megfelelő arányban a tanuk javára is esnek. A 22. pont akként rendelkezik, hogy ami a végrendelkező holta után készpénzben és takarékpénztári könyvben találtatni fog, ide értve a post mortalis jövedelmet is, a szokásos módon leendő kezelés czéljából s a kezelési százalék levonása mellett adassék át a főkáptalannak, azzal a megkereséssel, hogy az igy keletkezett alapitványi tőkének évi kamatját egyenlő arányban M., N. és E. városok róm. kath. érdemes szegényei felsegélyezése czéljából félévenkint bocsássa az illető plébániák rendelkezésére. Ez az intézkedés világosan mutatja, hogy az ezzel rendelt részeltetés nem a főkáptalant, hanem M., N. és E. róm. kath. érdemes szegényeit illeti meg és igy nyilvánvaló, hogy a végrendeleti tanuk sem saját személyükben, sem mint káptalani tagok, előnyhöz nem jutottak. De nem bir alappal az sem, hogy a tanuknak, mint a kezeléssel megbizott káptalani tagoknak a keDöntvéaytár 1911. H