Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 18. 1911 (Budapest, 1911)

Örökös helyettesítés. Utóöröklés. 157 köst ezen vagyonra a halálesetre szóló rendelkezés joga meg nem illeti; mert továbbá a végrendelet érvényessége folytán felpereseknek csak ahhoz lévén joga, amit részükre az örökhagyó rendelt, a rendelésnek az alperes élők közti rendelkezéseitől függő tartalmával és eredményével beérni tartoznak s igy nem jöhet figyelembe az, hogy az örökhagyó hagyatékából az alperes halálakor esetleg mi sem lesz meg s ezáltal az utóöröklés meghiúsul; és végül, mert a kiegészítés a másodbiróság Ítéletének indokolásában kifejezett jogi álláspontnak megfelel s ez az álláspont a másodbiróság ítéletének rendelkező részében kifejezésre nem jutott s igy ereszben a másodbiróság ítéletének kiegészítése szükségessé is vált. G. 1911. ápr. 6. 5711/910. sz. I. p. t. Lásd a közönséges és hitbizományi helyettesítésre vonatkozó joggyakorlatot Gr. XVI. 165. 1. Ö. D. V. 169—172. 1. 248. Ha az örökhagyó kelskoru gyermeke kötelesrészére is utóörököst nevezett és ennek javára az életfogytiglani haszonélvezeti jogot is kikötötte: a Curia 47. és 43. sz. polgári döntvényei csak akkor nyernek alkalmazást, midőn a szülő kötelesrészt sértő végrendelete fentartatott; ellenben abban az esetben, midőn ettől eltérő megállapodás létesül, s ezáltal a kiskorú örökös részére 12-ik életéve után a végrendeleti szabadság biztosíttatott: az oldalrokonok a kiskorú kötelesrészének megfelelő vagyonjutalékot törvényes örökösödés jogezimén nem igényelhetik erre kereseti joguk nincs. (Curia 1911 f ebr. 21. 4304. sz. a. I. p. t.) A kötelesrészre jogosult a kötelesi részének megfelelő vagyonértékről a végrendeletben szabályozott utóöröklésre való tekintet nélkül szabadon és joghatályosan végrendelkezhetik. C. 5526/909. (Gr. XVII. 139. 1.) Az utóörökösödésnek a köteles részre ki nem terjedésére vonatk. lásd C. 2260/909. (Gr. XVI. 167. 1.) és C. 7107/98. (Gr. VII. 50. 1.) 249- Közös végrendeletben az egyik háztartás által harmadik személy részére önállóan tett adomány halálesetre szóló ajándékozásnak (hagyománynak) tekintendő, tehát a végrendelkező életében nem követelhető. A brassói kir. törvényszék: A végrendelet szerint D. V. alperes a nejével közösen alkotott végrendelet 5. pontjában, a neje által túlélése esetén neki hagyományozott lakásjog esetleg megszűnése folytán neje örökösei által neki fizetendő 1200 K-ra nézve azt a kijelentést tette, hogyi „azon 600 frt követelésemet, ami nekem, illetve örököseimnek a nőm háza utáni kártérítés fejében jár, a k—i gör. kel. egyháznak ajándékozom lelkeink üdvére, azzal a rendelkezéssel, hogy azt az iskola és egyház szükségleteire fordítsa." Felperes előadva, hogy neje 1896-ban elhalt és hogy alperes