Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Úrbér é» Wrtökreudezéa jogszabályok ezerint megillették, változatlanul a maga számára tartotta fenn és igy a mi jog öt az akkor érvényben volt jogszabályoknál fogva illette, az ő számára egyezségileg is kiköttetett, a volt jobbágyok pedig e mellett a világos kikötés mellett az őket netán megillethetett jogokból semmit fenn nem tartottak. Szerződés szabályozván ekként az alperest a kőszénre Gsolnok határában megillető jogokat, erre a szénre az 1871. évi LIII. t.-cz. intézkedései, nevezetesen ezen t.-cz.-nek 83. és 84. §§-ai annál kevésbbé hatnak ki, mert éppen a most id. t.-cz. 85. §-a értelmében az azon törvény tárgyát képezett jogviszonyok felett kötött jogérvényes egyezségek érintetlenül maradtak, igy maradtak tehát a 84. §-ban emiitett s az úrbéri egyezségbe felvett bányászati jogositványok is. Felpereseknek az az ellenvetése, hogy az úrbéri birtokrendezés tárgyául a szóban forgó egyezség szerint csupán a legelőelkülönités, az erdőhasználat rendezése és a földesúri földeknek a volt úrbéresek földjeivel való kicserélése állapíttatott meg, abba az egyezkedésbe tehát egyéb intézkedések nem voltak felvehetők, amiből folyólag a szénre vonatkozó 7. §. jogtalanul került bele, nem bir megállható alappal. Kétségtelen ugyanis, hogy a magyar bányajognak vannak úrbéri vonatkozásai, amelyek az úrbéri rendezéssel kapcsolatban oldhatók és oldandók meg, ily úrbéri vonatkozású részek az úrbéri földeken levő ásványtelepek felett való jogositványok, amihez képest az mbéri egyezség 7. §-ában történhetett intézkedés a kőszénre vonatkozó jogositványok felett. Azt helyesen emelte ki a másodbiróság, hogy még ha az úrbéri egyezség érvénye a jelen per során meg is volna támadható, felpeiesek olyan tényeket, amelyekből meg volna állapitható az, mikép az úrbéri egyezség 7. pontja az úrbéres közönség tévedésbe ejtésével jött létre, nem bizonyitottak, azt pedig perirataikban nem is vitatták, hogy az úrbéri egyezség, amelynek egyéb intézkedéseit különben felperesek foganatba vették s a szerződés megkötésétől a kereset meginditásáig, tehát több mint 40 éven át, érvényben tartották s a jelen per során sem támadták meg, nem a megfelelő módon jött létre. Még ha a jelen perben az úrbéri egyezség érvényessége meg is volna támadható, akkor sem birna elfogadható alappal a felp.-eknek az az ellenvetése sem, hogy alperes a kőszénre vonatkozó jog ellenértékéül semmit sem adott s igy az azon jogról való lemondás érvénytelen. Az úrbéri egyezség rendelkezései ugyanis nem egymástól elszakitva, hanem egymással való összefüggésükben birálandók meg s a szerződés érvényessége nem fordul azon, hogy az egyik szerződő felet valóban vagy állítólag megillető minden egyes jogosítványnak megfelelő ellenérték külön-külön legyen a szerződésben kitüntetve. Felperesek az úrbéri egyezségben az akkor fennállott jogszabályok szerint nem a kőszénhez való jogról mondtak le az alperes javára, mert ilyen jog, amint az fentebb már kifejtetett, a csolnoki volt úrbéreseket az úrbéri egyezség megkötése idejében nem is illette meg, hanem arra nézve szerződtek .alperessel, hogy az alperest