Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

188 Dologjog hogy a telek és épület is a r. k. egyháznak tulajdonát képezné; mert az iskolának mint intézetnek hitfelekezeti jellege teljesen független az iskolának mint ingatlan dolognak a tulajdonától, miért is az ingatlanon levő iskolának mint intézetnek emiitett hitfelekezeti jellegéből nem állapitható meg az, hogy ez az inagtlan a g—i r. k. egyház tulajdona s ennek folytán a tulajdonjognak kérdése a hitfelekezeti jellegtől függetlenül, egyedül a magán dologi jog alapján birálandó el. E részben nem bir befolyással az a körülmény, hogy alperes község 1864. május 20-iki határozatával kijelentette, hogy a házat iskolának meghagyja s átadja, mert ezen alkalommal fő elemi iskola alakításáról, tehát az iskolai osztályoknak jelentékeny kibővitéséről lévén szó, a községnek, mint „Schulfassion" czimü okirat szerint az iskola fentartójának határoznia kellett az iránt is, hogy a kibővitendő iskolát hol fogja elhelyezni. Abból a határozatból, hogy az uj intézete* is a peres telken meghagyja és az azon levő épületet e czélra átadja, nem lehet következtetést vonni arra, hogy alperes község a teleknek és épületnek a tulajdonjogát is a felekezeti iskolának átengedte volna, sem pedig, hogy a község ezt az ingatlanát alapitványképen r. k. felekezeti iskolának szánta oda. Nem b> jelentőséggel az sem, hogy a jelzett községi ülésen határozattá ment az is, hogy az iskolaépület kibővitésére a község által kezelt iskolai alapból 6000 K lesz forditandó, mert ha felperes az alapítványnak felekezeti jellegét és felhasználását bizonyította volna is, ez magában véve az ingatlanok tulajdonjogát nem érinti. A dolog ilyen állása mellett, tekintettel még arra is, hogy mindaddig, mig az iskolai helyiség szűknek nem bizonyult, alperes község az épület egy részét községi és jegyzői irodának használta, s hogy az 1864. augusztus 6-án kelt, alperes által kiállított és a helytartótanács által is jóváhagyott „Schulfassion" czimü okiratban az iskolai épület a község tulajdonának mondatik, s hogy az ingatlanok tulajdonjoga is mindig az alperes javára volt telekkönyvezve, s felperes, akinek erről tudomással kellett birnia, ezt a jogállapotot több mint 40 éven át tűrte: felperes részéről nem lett szolgáltatva olyan bizonyíték, melynek alapján az ingatlanra nézve vitatott tulajdonjogát meg lehetne állapítani: minélfogva keresetével el kellett utasítani. C: A másodbiróság ítéletét indokai alapján és még azért is helybenhagyja, mert az, hogy az ingatlan a g—i r. k. hitfelekezeti iskola czéljaira már több mint 40 év óta szolgál, az alperes által meghatározott rendeltetésen, tehát külön, a felperes által meg nem változtatható jogczimen alapulván, ez a rendeltetésszerű használat magának az ingatlannak a felperes részéről való elbirtoklását az alperessel szemben meg nem állapítja. (G. 1910. márcz. 8.. 5943/909. sz. I. p. t.)