Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Az osztály 179 hagyó az alperest külön kedvezményben kívánta volna részesíteni, ennélfogva az 1—3. r. felpereseknek nyújtott évi segélyt az örökhagyó apának a többi gyermekérői való arányos gondoskodásnál egyébnek venni nem lehet. Az 1—3. rendű felperesek ugyanis beismerték, hogy évi 800 K segélyben részesültek, azonban nem apjuktól, hanem szüleiktől, ezzel szemben alperes nem bizonyította, hogy az egész segélyt az örökhagyó apa adta volna s azt a megállapítást, hogy ezt a segélyt az örökhagyó csak felerészben nyújtotta, nem támadta meg, sőt a segélyt maga is a szülők részéről adottnak állítja; ennélfogva az veendő bizonyítottnak, hogy a saját vagyonát külön kezelő örökhagyó részéről az 1—3. rendű felperesek egyenkint csak évi 400 K segélyben részesültek, mely összeg jóval kisebb, mint az alperes által az örökhagyótól 1885-ben kapott 12.000 K tőkének évi törvényes kamata, vagy annak az alperes részéről állított évi 504 K tiszta hozadéka. Az osztályra bocsátás akként történik, hogy az előre kapott érték a hagyatéki vagyonhoz számíttatik. A hagyatéki vagyon értéke 68.870 K, az alperes által előre kapott 12.000 K-val 80.870 K, a terhek levonásával maradó 44.770 K-ból alperesnek egyötöd arányban csak 8954 K örökrészre volt volna jogos igénye, minthogy azonban 1200 K-t már előre kapott, a hagyatéki vagyonban egyáltalában nem volt joga részesedni s ennélfogva azt az értéket, melyben a hagyatéki vagyonból mégis részesült, vagyis a hagyatéki 32.770 K tiszta vagyonérték egyötödét, 6554 K-t, örököstársaiknak, felpereseknek visszatéríteni köteles stb. (C. 1910. máj. 31. 2097/910. sz. I. p. t.) 320. Ha az örökhagyó ingatlanait az ajándékozáskor élő összes gyermekeire visszteher nélkül átruházta, de birtokba nem adta, ebből az örökhagyónak arra a szándékára kell következtetni, hogy ingatlanaiban minden gyermekét egyenlően és természetben akarta részesíteni, és igy ha utóbb gyermekei születtek, ezek is testvéreikkel egyenlően részesülnek, miért is az átruházott ingatlanok osztályra fooesátandók. (C. 1909. nov. 9. 3104/909. sz. a. I. p. t.) 321. Az a puszta tény, hogy örökhagyó a betéteket a gyermekei nevére kiállított könyvekre elhelyezte, az ajándékozás szándékának világos kifejezésre juttatása nélkül még az ajándék utján való tulajdoni szerzést az örökösök javára meg nem állapítja, és ilyen körülmények közt az a tény, hogy a takarékpénztári könyvek az örökhagyó ingó értékei közt találtattak, egymagában megállapítja a betéteknek a hagyatékba tartozását. Ha az örökösök a hagyatékban talált betéti könyvekben a végrendelettől eltérve megosztoztak, ezeket a végrendelet alapján egyikük sem követelheti a maga számára. 12*