Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 17. 1910 (Budapest, 1911)

Közvégrendelet 157 A kir. Curia 80. sz. polgári dönvénye értelmében ugyanis a kir. közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. t.-cz. 82. §. b) pontjában előirt érvényességi kelléknek megfelel a közjegyző által felvett végrendelet akkor is, ha a két tanú csak az irásba foglalt végrendelet felolvasásánál van jelen. Ily körülmények között a kereseti kérelem feletti döntésnél még csupán annak a megállapítása szükséges, hogy az örökhagyó a végrendeletnek tanuk előtt történt felolvasása és megmagyarázása után tanuk együttes jelenlétében jóváhagyta-e azt. A közjegyzői okiratba foglalt végrendelet tartalma szerint az eljárt közjegyző azt örökhagyónak az ügyleti tanuk előtt, kik az ügymenet egész tartalma alatt folytonosan és együttesen jelen voltak, felolvasta, a fél pedig az okiratot akaratával mindenben megegyezőnek találta és ilyennek kijelentvén, magyarázat után kézjegyével az okiratot el is látta. Magából az okiratból tehát az tűnik ki, hogy az a közvégrendeletre az 1874. évi XXXV. t.-cz. 82. §-ában előirt érvényességi kellékekkel bir. A végrendelet tételekor meghivott ügyleti tanuk megegyező vallomása alapján azonban ezzel szemben az állapitható meg, hogy örökhagyó a végrendelet felolvasása és megmagyarázása után érthető nyilatkozatot, melyből az irásba foglalt intézkedés jóváhagyását közvetlenül megállapítani lehetne, nem tett, mert fejével ugy bólintott és valamit morgott is, de ezek a végrendelkezésnél megkívánt jóváhagyó kijelentés fogalma alá amúgy sem vonható jelek, tanuk szerint a súlyos betegségben szenvedő örökhagyó fájdalom kitöréseiként is magyarázhatók. Minthogy e mellett a tanuként kihallgatott közjegyző vallomásának ama részéből, mely szerint az örökhagyó nyilatkozatából ő is csak magyarázat utján merítette azt a meggyőződést, hogy az okiratban foglaltakat jóváhagyja és abból a körülményből, hogy az ügyleti cselekmény lefolyására vonatkozó leirás abban a részben is tévesen van az okiratban felvéve, hogy az örökhagyó irásba foglalni kivánt akaratát az ügyleti tanuk együttes jelenlétében adta volna elő az eljárt közjegyzőnek, mert ezzel ellentétben a közjegyzőnek magának is megegyezik a vallomása az ügyleti tanuk ama előadásával, hogy a tanuk csak a fent érintett közlés után, csak az irásba foglalástól kezdve voltak jelen, mindezekből a tanuk vallomása alapján megállapítható ama tény valóságának támogatására szolgáló adatok merithetők, hogy az örökhagyó oly értelmű kifejezett kijelentést nem tett, melylyel a végrendelet a törvényben meghatározott módon általa jóváhagyottnak volna tekinthető. Minthogy pedig jóváhagyás hiányában a végrendeletben foglalt rendelkezések és az azok által öröklési jogában sértett felperessel szemben érvénytelennek és igy a felperesnek ama keresti kérelme, hogy a végrendeletnek vele szemben való érvénytelenítése mellett az örökhagyó utáni törvényes örökösödési joga megállapittassék, jogos alappal bir: a kir. törvényszék Ítéletét a belőle a hagyaték állagára vonatkozóan mellőzött megállapítással való