Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

Szerzői jog 261 szempontjából teljesen egy tekintet alá esnek a nyomtatott vagy írott hangjegyek rendeltetési czéljával. A zeneműnek a hengerre vagy lemezre történő átvitele lényegileg nem más, mint a rendszerint hangjegyekben megrögzitett zenedarabnak erőmüvi uton akként való utánképzése, hogy a zeneműnek zengő hangokba való átültetését és a hallgató hallószervéhez való juttatását emberi kéz játéka helyett a hangot kiváltó gépezet működésbe hozatala közvetiti és igy nyilvánvaló, hogy az irott vagy nyomtatott hangjegyeket a lemezek ás hengerek zeneileg teljesen egyértéküleg helyettesitik és a forgalom tárgyát is azokhoz hasonló czélzattal és jelentőséggel képezik. Alpereseknek a külföldi judikaturának a géphangszerekre vonatkozó, részben kivételes törvényes intézkedéseken, részben a nálunk érvényben nem levő berni egyezmény zárójegyzőkönyvének 3. pontján alapuló állásfoglalására történt hivatkozása a hazai törvény alkalmazásánál figyelembe nem jöhet. Alperesek továbbá felebbezésükben is azt fejtegetik, hogy a géphangszerek általánosan elterjedt használata már évek hoszszu során át háborítatlanul gyakoroltatik, ami ellen a zeneszerzők sohasem tiltakoztak és azt jogaik megsértésének nem tartották. E szerint a géphangszerek szabad használata oly általánosan bevett szokássá vált, amelyre alperesek teljes joggal támaszkodhatván, a most terhükre megállapítani kivánt bitorlást el nem követték. Alpereseknek ez az álláspontja azonban merőben téves, mert ha áll is az, hogy a zeneszerzők részéről a törvény meghozatalakor már ismert, de az ujabbkori géphangszerekhez képest még csak kezdetleges szerkezetű s a szó igazi értelmében vett zenei élvezetet alig nyújtó géphangszerek ellen panasz nem tétetett, ebből a körülményből csak arra lehet következtetni, hogy a zeneszerzők müveiknek ilyen művészietlen visszaadásában szerzői joguk jelentékeny sérelmét nem látták, de e kisebb sérelemnek a szerzők részéről történt eltűréséből nem lehet velők szemben olyan szokás létezését megállapítani, mely általánosan, tehát a zenei mechanika itt szóban forgó ujabb és tökéletesebb találmányaira vonatkozólag is megnyilvánult és mint jogszokás elfogadtatott és követtetett volna. Mindezekhez képest a kir. Guria a bitorlás fennforgása, az elkobzás elrendelése s a perköltség kérdésében — elfogadva ezekre vonatkozólag az alsóbiróságoknak a fent előadottakkal nem ellentétes indokait is — helybenhagyta a másodbiróság Ítéletét. Ugyanennek a kártérítés összegére vonatkozó rendelkezését pedig azért hagyta helyben, mert abból az ismeretes tényből, hogy a „János vitéz" ugy a színpadon, mint azon kívül nagy sikert aratott, mindenfelé nagy népszerűségre tett szert és közkedveltségnek örvendett, okszerű következtetéssel megállapítható, hogy ezek a tényezők a közönségnél a szokottnál nagyobbá tették a felperes zeneszerzeményei iránti kereslet vágyát, ami pedig az abból várható üzleti haszon fokozására is, a dolog természete szerint, jelen-