Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

Kegyúri jog 247 uri jogból folyó kötelezettségek kizárólag a somodori uradalmat vagy pedig az állítólag ahhoz tartozott, de attól elválasztott s ez idő szerint a felperesek tulajdonául bejegyzett, úgynevezett igali pusztai birtokot terhelik-e és ha mind a két birtokot terhelik, ez a teher azok között milyen arányban oszlik meg; nyilvánvaló tehát, hogy a perben ingatlanokra vonatkozó dologbeli teherről s illetve annak terjedelméről van szó. Az 1881: LIX. t.-cz. 6. §-ának határozott rendelkezése nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az ily természetű igények eldöntése a birtokbiróságok hatáskörébe tartozik. Hasonló értelmű rendelkezést tartalmaz az 1868: LTV. t.-cz. 18. §-a, valamint az ideiglenes törvénykezési szabályok I. R. 34. §-a is s ez volt oka annak, hogy 1861 óta a kegyuraságból folyó vitás vagyonjogi kérdésekben tényleg a rendes polgári bíróságok Ítélkeztek. A minisztertanácsnak az elsőbiróság végzésében idézett 1897. évi június hó 23-án hozott határozata a birói hatáskör megállapításának nem áll útjában, mert ez a határozata arra helyez fősúlyt, hogy a magánkegyuri jog keletkezésének kérdése közjogi kérdés, ennélfogva mint ilyen, a polgári biróságok hatáskörébe nem tartozik. Az ebben a vonatkozásban felmerült vitás kérdéseket mondja ki közigazgatási útra tartozóknak s végkövetkeztetésben az elbirálása alá került hatásköri összeütközési esetben a közigazgatási hatóságok illetékességét azért állapítja meg, mert az a kérdés vétetett vita tárgyává, hogy a szóban forgott plébániára keletkezett-e egyáltalában kegyuraság vagy sem? Hogy azonban vitás vagyonjogi kérdések elbirálása közigazgatási útra tartoznék, különösen, hogy ilyen természetű igények elbirálása még akkor is közigazgatási útra tartoznék, amidőn a kegyuraság keletkezése és fennállása nem vitás, az ennek a határozatnak a szövegében kimondva nincs. Egyébként is az id. minisztertanácsi határozat csakis az abban eldöntött konkrét esetre lévén mérvadó, a bíróság nincs akadályozva abban, hogy a hatáskör kérdését a jelen esetre önállóan bírálja el. Az előadottaknál fogva a másodbiróság az elsőfokon eljárt kir. törvényszéknek, mint birtokbiróságnak hatáskörét helyesen állapítván meg, végzésének ezt a rendelkezését az itt felhozott indokokból, a perköltség és a perben felmerült ügyvédi járandóságokra vonatkozó rendelkezését pedig saját megfelelő indokolása alapján helybenhagyni kellett. (C. 1909 január 21. 5553. sz. a. I. p. t.)