Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)

176 Öröklési jog nevezték meg örökösükül, bizonyos hagyományok mindkét házastárs halála után a vagyon eredetére tekintet nélkül fizetendők ki a megmaradt hagyatékból s az előbb elhalt házastársnak százalékokban meghatározott vagyonrésze a túlélő házastárs halála után megmaradt vagyonból aa előbb elhalt házastárs rokonait illeti. De az a rendelkezés, mely szerint a túlélő házastárs az ő tulajdonául megállapított vagyonhányad felett saját megnevezett rokonai részére intézkedik, nem közös és kölcsönös végrendelkezés, hanem a túlélő házasfél az eredetileg is az ő tulajdonát tevő hányadból halál esetére a közös végrendeletben kifejezett akaratától eltérőleg is szabadon rendelkezhetik. (Curia 1909. február 10. 5228/908. sz. a. I. p. t.) A végrendelet közös volta egymagában a végrendelkezők egyikét sem korlátozza abban, hogy saját vagyona felett élők között szabadon rendelkezhessen és pedig az esetben sem, ha a túlélő házastárs az elhalt házastárs által a közös végrendeletben neki szánt előnyöket elfogadta, hacsak az ellenkező feltétlenül ki nem köttetett. C. 5051/99 (Gr. VII. 547. 1.) V. ö. C. 1292/904 (Gr. XII. 276. 1.) Közjegyző elleni kártérítési kereset, az általa felvett végrendelet érvénytelensége miatt; érvénytelenség előzetes elbírálásának kérdése. A nagyváradi kir. Ítélőtábla: felperest keresetével, mint időelőttivel elutasitja. Indokok: Alperes kártéritési kötelezettségének a megállapitása annak az előzetes kérdésnek az eldöntését követeli meg, hogy az alperes kirendelt helyettese által „kölcsönös végrendelet" elnevezése alatt, közjegyzői okiratba foglalt végrendelkezés semmis-e? minthogy azonban alperes a kölcsönös végrendelet elnevezése alatt közjegyzői okiratba foglalt végrendelkezésnek érvényességét vitatja s azt állítja, hogy az örökösödési szerződést foglal magában, melyre az 1876. évi XVI. t.-cz. 13. §-ának tiltó rendelkezése nem alkalmazható s minthogy a hagyatéki biróságnak az örökösödési s ekként peren kivüli eljárás során az 1894: XVI. t.-cz 85. §-a értelmében hozott s felperest perre utasitó 1907 Ö. 34/5. sz. határozata a kérdés eldöntését nem tartalmazhatja s nem is tartalmazza, mert erre hatáskörrel nem bir s a hagyatéki vagyon csak annak jogkövetkezményeként lett, a felperes örökösödési igényére való tekintet nélkül, a törvényes lemenő örökösöknek átadva, mert felperes a perre utasitó végzésben megállapított záros határidő daczára, végrendeleti örökösödési igényét per utján érvényesíteni elmulasztotta s minthogy az a felperesi állítás, hogy az 1876: XVI. t.-cz. 13. §-ának ama világos rendelkezése folytán, hogy a nem házastársak által alkotott közös végrendeletek mindenike semmis, nincs és nem lehetett arra kötelezve, hogy alperes kártéritési kötelezettségének megállapítása végett e feltétlenül semmis végrendelet érvényességét s ez alapon végrendeleti örökösödési jogát előzetesen per utján vitassa s olyan pert tegyen folyamatba, mely biztos perveszteséggel végződik, figyelembe nem jöhet, mert ha felperes az alperes anyagi felelősségét meg akarja állapítani, ugy