Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár 16. 1909 (Budapest, 1910)
Házasság felbontása 115 §-ában megjelölt annak a válási oknak, amelyet a felhívott törvény akként jelöl meg: „nach dem Verháltnisse der Personen sehr empfindliche wiederholte Kránkungen." Az ausztriai általános polgári törvénykönyv 1495. §-a értelmében pedig a házastársak között a házasság tartama alatt elévülés kezdetét sem veheti; ily körülmények között és figyelemmel arra, hogy a felperes a honosítási esküt 1907. évi július hó 29-én tette le, a keresetet pedig 1907. évi szeptember hó 24. napján adta be és hogy igy az 1894. évi XXXI. t.-cz. 83. §-ában érintett és a kereset érvényesithetését kizáró ok fenn nem forog, a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatta. Ennél az elhatározásnál figyelembe vette azt is, hogy a felhozottak szerint a kereset oly tényekre van alapítva, amelyeknek alapján esetleg az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §. a) pontjában körülirt bontó ok megállapíthatónak látszik, amiből folyóan a kereset érvényesithetésének az 1894: XXXI. t.-cz. 115. §-ának 2. bekezdése értelmében útját nem állja az a felhozott körülmény sem, hogy a feleknek ágytól és asztaltól elválasztását az illetékes osztrák bíróság, megegyezés és nem oly tény alapján eszközölte, amely az 1894: XXXI. t.-cz. szerint is bontó okul szolgálhatna. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az elévülés fenn nem forgására alapított indokai alapján helybenhagyja. (1908 október 28-án 4138. sz. a.) Elévülési idő kezdőpontja külföldieknél. C. 1899 április 14. 1395 (Gl. II. 1. 126. 1.) (116. §.) Honosság kérdése, házassági bontó perben. A kir. Curia: Az alperes Württembergben született, a felek egyezően azt adták elő: hogy alperes a magyar állampolgárságot nem szerezte meg, . . . maga felperes azt jelentette be, hogy az alperes most is württembergi honosságú. Ezzel szemben sem a helyhatósági bizonyítvány, mely szerint az alperes 1891. évi febr. hava óta állandóan Temesvárt tartózkodik és ott 1894. év óta adót és közköltséget fizet, sem a felperesi kérvényhez csatolt hatósági bizonyítvány, amelylyel az igazoltatik, hogy alperes az országgyűlési képvielőválasztók temesvár-gyárkülvárosi névjegyzékében, mint választó, az 1896—1907. években fel volt véve, annak igazolásául, hogy az alperes a magyar állampolgárságot megszerezte volna, nem fogadhatók el. Minthogy az 1879: L. t.-cz. 34. §-a értelmében elveszti magyar állampolgárságát azon nő, aki nem magyar állampolgárhoz megy férjhez és a felperes azt, hogy ezen törvény 41. §-a alapján magyar állampolgárságát visszhonositás utján visszaszerezte volna, maga sem állítja: ő is württembergi honos. Tekintve pedig, hogy az 1894: XXXI. t.-cz. 116. §-ának rendelkezéséhez képest külföldiek házassági perében a magyar biró8*