Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 14. 1907 (Budapest, 1909)

Btk. 102. 106. §. 3. és 4. p. 19 egységes egészet képez és hogy a sértett jogtárgy, az állami jogrend és annak belbékéje is azonos, amennyiben ez ellen intéztetett ismételt támadás; tévedett a törvényt alkalmazó bíróság, amikor a vádlottnak a „Paraszt Ujság"-ban mint szerzőnek a bizonyított tettét többrendbeli s egymással anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekménynek minősítette. (1907. okt. 2. 7745. sz.) Btk. 102. §. Pénzbüntetés átváltoztatása vétség és kihágás halmazata esetén. 37. C. Jeé.: Vétség és kihágás halmazata esetén, ha mindegyikre pénzbüntetés szabatik, a vétségre kiszabott pénzbüntetés fogházra, a kihágásra szabott pénzbüntetés elzárásra változtatandó át. (1906. okt. 3. 8826. sz.) Btk. 106. §. 3. és 4. p. A bűntett elévülési idejének meghatározásánál a törvény által megállapított és nem az ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés irányadó. 38. A kir. ügyész a Btk. 394. §. alapján, tehát oly bűntett miatt emelt vádat, a melynek büntetése a 393. §. szerint 5—ro. évig terjedhető fegyház; a tsz. azonban a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 8 hónapi börtönre ítélte vádlottat. A kir. T. az elsőfokulag kiszabott büntetés alapul vételével s a Btk. 106. §. 4. p.-jának alkalmazásával vádlott ellen folyó eljárást elévülés czimén megszüntette. Ez ítélet ellen a főügyész a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be. C.: A Tábla a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését az elévülésre vonatkozóan, tévesen alkalmazta, mert a Btk. 106. §-ának rendelkezése értelmében az elévülés kérdésének elbírálására nézve a büntetendő cselekményre a törvény által meghatározott, nem pedig az ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetés irányadó s mert jelen ügyben a vád a Btk. 394. §-ába ütköző oly büntetendő cselekmény miatt emeltetett, mely e szakaszban idézett 393. §. rendelkezése szerint öt évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő, mihez képest a Btk. 106. §-ának 3. pontja értelmében a vádbeli cselekmény büntethetősége csak abban az esetben évült volna el, ha annak elkövetése óta a feljelentés megtételéig tíz év telt volna el, de ez az eset nem forog fenn. (1906. jan. 5. 164. sz.) = E határozat ellenkezni látszik az 59. sz. döntvénynyel. Az ellenmondás némi kiegyenlítéséül csak azt lehet felsozni, hogy az 59. sz. dÖntv. arra az esetre vonatkozik, midőn a bűntett vétséggé minősül, míg itt a bűntett e minősége nem változik, hanem büntetésének különböző fokozatairól van szó. Az elévülésnél tehát irányadóul inkább elfogadható a törvényben meghattározott büntetés, mint a/, előbbi esetben. 2'