Grecsák Károly - Gyomai Zsigmond (szerk.): Grill-féle döntvénytár 14. 1907 (Budapest, 1909)

10 Btk. 79. §. nem volt s a vádlott magát ilykép megtámadottnak nem tekinthette s e szerint a jogos védelem avagy a jogos védelemnek ijedtség vag) megzavarodásából tulhágásának esete meg nem állapitható. (1906. febr. 15. 1609. sz.) Támadó nem hivatkozhatik jogos védelemre. 16. V. rendőr T.-t, kit két társ segítségével bekísérni akart, ki őt e közben tettleg bántalmazta — arculütötte. Mindkét alsóbiróság a 473. §. alapján elitélte. C.: V. T.-t akkor ütötte pofon, a mikor ez a rendőrök beavatkozásának nem engedelmeskedett, hanem azokkal dulakodásba bocsátkozott és e közben őt tettleg bántalmazta s minthogy ez a vád lott eme fellépésével csak T. további támadását hárította el, s nem terjeszkedett tul azon, a mi a helyzetnél fogva ebből a czélból szükségesnek mutatkozott, ennek eljárásában tehát a Btk. 79. §-ának 2. bekezdésében meghatározott feltételek fennforognak. (1906. ápr. 18. 4029. sz.) A jogos védelemhez nem szükséges a támadás bevárása. 17. C.: 11. !.. és B. M. vádlottakra nézve a kir. tábla valóknak fogadta ugyan el az elsőbiróság Ítéletében megállapított tényeket, azonban ezekből azt a jogi következtetést vonta le, hogy vádlottak tettében a jogos védelem alkotó elemei fel nem találhatók, mert ők ketten már korábban megtámadták és leverték ifj. Sz. 1.-t, mintsem ez pisztolyát a zsebéből elővehette s azt olyan helyzetbe hozhatta volna, ami által akár az ő személyük és testi épségük, akár a H. [.val viaskodó K. F. személye és testi épsége közvetlen veszélynek lett volna kitéve. De egyébként is ketten állván ifj. Sz. I.-vel szemben, nagyon könnyen lefegyverezhették volna a nélkül is, hogy rajta testi sértéseket ejteniök szükséges lett volna. Minthogy azonban a kir. tábla által valóknak elfogadott tények szerint H. I. ifj. Sz. l.-vcl együtt mentek a K. F. korcsmájába s ott mindketten lármáztak és garázdálkodtak úgyannyira, hogy K. F. korcsmáros a részükre kiszolgált két fél liter bort visszavevén, őket kiutasította s ezért H. I. csizmaszárából elővett nagy késsel K. F.-et megtámadta, ifj. Sz. I. pedig a zsebéből pisztolyát akarta elővenni, annálfogva nyilván való. hogy ifj. Sz. I. vádlottnak is támadó szándéka volt s hogy B. F. és B. M. azért verték le ifj. Sz. T.-t, hogy a zsebéből pisztolyát eh") ne vehesse s ezt a veszélyes fegyvert K. F. vagy H. L-t már ártalmatlanná tett B. F. megtámadására fel ne használhassa; minthog) a helvzet veszélyesen fenyegető voltát felismerve, B. L. vagy B. M. nem várhatták meg, mig ifj. Sz. F pisztolyát előveszi s azzal valakinek életét vagy testi épségét közvetlenül megtámadja s arra sem volt idejük, hogy lefegyverzésének vagy ártalmatlanná tételének enyhébb módját válasszák: minthogy a fent kifejtettek szerint B. L.nek és B. M.-nek méltó okuk volt tartani az ifj. Sz. T. fenyegető vi-