Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)
Szakértők. Eskü. 515 kinált főesküvel kívánta bizonyítani. Ez a főeskü azonban alkalmas bizonyítéknak elfogadható nem volt, mert felperes azt csak arra a körülményre kívánta megítéltetni, hogy az alperes biztosító társaságnak a keresetben megnevezett igazgatósági tagjai a szóban forgó tűzesetről a biztosítás elvállalásakor tudomással bírtak, s hogy ez irányban sem ők maguk, sem közegeik utján a biztosító társaságokhoz kérdést nem intéztek, azt a tényt azonban, melynek alapján a nevezett igazgatósági tagok tudomásukat szerezték volna, s nevezetesen, hogy az ez irányban állítólag megkeresett biztosító társaságok valamelyike a jelzett tűzkárt az alperes társasággal a biztosítás elvállalása előtt közölte volna, — felperes a per folyamán elő nem adta s a főesküvel sem kívánta bizonyítani, ennek hiányában pedig a főeskü mint nem ténykérdésre vonatkozó, — meg nem ítélhető. Ettől eltekintve sem alkalmazható ezen főeskü által való bizonyítás azért, mert a felperes által vitatott, és ezen főeskü által bizonyítani czélzott körülmény az alább kifejtendők szerinte a per során nem döntő. (Curia 1905 május 18. 215/1905.) 1298. A bizonyításra nem kötelezett fél által kinált eskü megítélendő. A k i r. Curia: Igaz ugyan, hogy e részben a bizonyítás az alperest terhelte, tekintettel azonban arra, hogy a felperes, a kinek tudomással kellett birnia, hogy e részben a bizonyítás őt nem terheli, válasziratában minden fentartás nélkül, önként vállalkozott a bizonyításra s e részben főesküt kinált az alperesnek és tekintettel arra, hogy alperes ezt az esküt a tényleg bekövetkezett esetre, ha az általa e részben felajánlt bizonyítás eredményre nem vezetne, el is fogadta, a felperesre nézve nem lehet sérelmes, ha erre a 620 koronára nézve a per eredménye az általa javaslatba hozott, egyességi eskü természetével bíró főeskütől tétetik függővé. Ennyiben tehát az alsóbiróságok ítéletét megváltoztatni kellett. (1905 február 14. 786/1904. sz.) 1299. Az okirat valódiságára nézve az ellenfélnek kinált esküre a perrendtartás 233. és 234. §-ai alkalmazást nem nyerhetvén, az ily eskü az ellenfél részéről való elfogadás nélkül is megítélhető. (Curia 1905 deczember 12. 124/1905. sz. a.) 240. §. 1300. Az a körülmény, hogy alperes a részére megítélt esküt nem a saját személyes bírósága előtt tette le s illetve az eskü letételére jelentkező kérvényhez olyan kérelmet nem terjesztett elő, hogy neki az eskü letétele a saját személyes bírósága előtt engedtessék meg, nem szolgálhat okul arra, hogy részére az eskü letétele végett a perbírósághoz történt utazásából felmerült költségei meg ne állapíttassanak. A k i r. ítélőtábla: Az 1868: LIV. t.-cz. 240. §. szerint az esküt személyesen és a mennyire a körülmények engedik, a per bírósága előtt kell letenni s csak fontos oknál fogva engedheti meg a bi33*