Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

474 Kötelmi jog'. létrejött családi állapotnak pedig az alperes kötelezettségére is kiterjedő jogi hatálya nincs; továbbá, mert az a tartás, illetve annak megtérítése iránti igény, a melyet felperes keretében érvényesiteni kiván, a fentebb kiemelt jogszabály szerint nem a sérült utáni örökösödés czimén, hanem saját jogán azon az alapon volna csak a felperes által érvényesíthető, ha ő a sérüléstől már a baleset idejében törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva tartást követelni jogosított lett volna; a kereset tárgyát képező követelés tehát nem tekinthető olyannak, a mely a sérült hagyatékához tartozott s a felperesre hitvestársi öröklés czimén átháramolhatott volna. (1905 május 11. 7551/1904. P.) 1183. A kártérítés összegére nézve a következő okokból kellett megváltoztatni az elsőbiróság ítéletét. Az orvosszakértők egyhangú véleménye szerint felperesnek, mint vasúti munkásnak munkaképessége teljesen elveszett, mert a jobbkar hasznavehetetlensége miatt semmiféle kézimunkával járó munka végzésére nem képes, és felperesnek munka- és keresetképességét általában a rendesnek körülbelül 20—30%-ára abból az okból becsülik, mert felperes kézimunkát nem igénylő munkát sérülése daczára végezni képes. Ez a szempont azonban felperes munkaképességének elbírálásánál figyelembe nem jöhet, mert a per adatai szerint felperes csak kézimunkával járó foglalkozáshoz értett, s igy annak következtében, hogy sérülése folytán kézimunka végzésére teljesen képtelenné vált, teljesen munkaképtelennek tekintendő, ebből folyóan pedig az a vagyoni hátrány, a mi alperesre a sérülés következtében keresetképtelenségéből hárult, kellően kárpótoltatnak csak ugy tekintendő, ha felperes életjáradékul a sérülés előtti rendes keresményének egész összegét megkapja. A megállapítandó évjáradék kiszámításánál azonban a kir. tábla a felperes által élvezett kilométer pénzeket figyelembe vehetőknek nem tartotta, mert a kilométer pénzek pusztán az utazással egybekötött olyan mellékjárandóságok, a melyek a m. kir. államvasuti alkalmazottak rendes javadalmazásának nem tekinthetők azért, mert attól az alkalmazottak utazással nem járó foglalkozás kijelölése által bármikor minden kárpótlás nélkül megfoszthatok. (Curia 1905 november 30. 4062/1905.) 1184. A kártérítés mérvének meghatározásánál nemcsak a munkaképességben beállott fogyatkozás, hanem a sérült keresőképességében bekövetkezett csökkenés is figyelembe veendő. Jóllehet a szakértők felperes munkaképességének csökkenését a jobb szem elvesztése következtében csak 25—30%-rá tették, mindamellett a kir. tábla a felperest megillető heti járadék összegét a baleset idejében volt keresménye 50%-ában találta megállapitandónak, s ehhez képest az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatta, s annak figyelembe vételével, hogy az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó helyes indokai szerint felperes heti keresménye a baleset idejében heti 22 K. volt, a felperes javára megítélt heti járadék összegét 11 K.-ra fel-