Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Felelős, vétlenül okozott v. másnak vétkességéből eredő kárért 453 ten is még tetemes számú más olyan épitő munkaadó van, kiknél felp. kaphat munkát s azt, hogy a felebbezési bíróságnak ez a ténymegállapítása jogszabályellenes volna, felp. a felülvizsgálati kérelemben szintén nem panaszolja. A dolog ilyen állásában pedig, még ha elfogadható volna is az a jogtétel, hogy az erkölcsi törvények kívánalmához mérten az, a ki a nélkül, hogy ez az illető munkás viselete által is alaposan indokoltnak volna tekinthető, oly intézkedést tesz, mely által valamely munkásra nézve az általa tanult munkakörben a munka nyerése túlságosan megnehezittetik, annyira, hogy ez által az illetőnek megélhetése veszélyeztetve lesz, felelős a munkásra ebből eredő károsodásért, a felebbezési bíróság nyilvánvalóan nem sértett anyagi jogszabályt az által, hogy felp.-t kártérítésre irányuló keresetével elutasította; mert az előrebocsátottak szerint a fenforgó esetben az a tényalap, a melyre való tekintettel a vitatott imént emiitett jogszabály esetleg alkalmazást nyerhetne, teljesen hiányzik. (1905. máj. II. II. G. 38.) 1137. A postamestert a bizonyítás terheli arra nézve, hogy ő a postai értékküldeményt átadta, de az esetben ha az átadó vagy az átvevő postamester bármelyikének mulasztása okozhatta a pénzeslevél elvesztét, s éppen az ő mulasztásaik tették lehetetlenné annak megállapítását, hogy melyik alperes kezelése alatt veszett az el, mindkét postamester kártérítési kötelezettsége megállapítandó. A k i r. tábla: A kassai kir. posta- és távirdaigazgatóságnak jogerős fegyelmi határozataiban meg van állapítva, hogy alperes a reájuk bízott r.-i, illetve b.-i posta kezelésénél a fenálló szabályokat több irányban figyelmen kivül hagyták, mely mulasztásuk alkalmat szolgáltatott arra, hogy a r—i postahivatalnál a H. J. Bpest czim alatt feladott 3548 K.-át tartalmazó pénzeslevél a b—i postahivatalhoz történt szállítása közben oly módon tünt el, hogy az sem volt felderíthető, vájjon a levél az 1. r. vagy a 2. r. alperes kezelése körében veszett el. A B) alatti okirat szerint a kir. kincstár az elveszett pénzt a feladónak megfizetvén, a kincstár károsodása kétségtelen s ezek folytán birói eldöntés alá már csak az tartozik, hogy az alperesek mint r—i, illetve b—i volt postamesterek kártérítésére mennyiben kötelezhetők. A postamestert, mint idegen vagyon kezelésével megbízott közhivatalnokot kétség esetén a bizonyítás terheli arra nézve, hogy ő a postai értékküldeményt czimzettnek vagy a tovább szállításra hivatott más postahivatalnak átadta. E tekintetben 1. r. alperes azt állította, hogy ő a levelet a 2. r. alperes által kezelt b—i postahivatalhoz elküldte és hogy az oda meg is érkezett; viszont 2. r. alperes azzal védekezett, hogy a levél B-ra nem érkezett, ott átvehető sem volt, azonban ezen állításaikat alperesek legkevésbbé sem bizonyították és a per adatai szerint a pénzeslevél az 1. r. alperes által R-ról B-ra történt szállítás közben, ép ugy, mint a 2. r. alperes megbízottjai által B-n történt átvétele közben veszhetett el. Habár a postamester felelőssége rendszerint csak addig tart, a míg a küldemény az ő vagy megbízottja kezelése alatt áll, tekintve