Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 12. 1905 (Budapest, 1907)

Kötelmi jog. talált borok az ő szabad kezelése és rendelkezése alatt hagyatnak, de ha a borok mesterséges volta fog megáHapittatni, ő a hiányzó mennviség értékét köteles lesz megtéríteni. Felperes azonban^ ezen figyelmeztetés és annak daczára, hogy a borok gyanús voltáról ekként tudomással birt, az alperes jogelődétől vett ezeket a borokat részben elárusította és ezen az alapon a további cliárás során a mesterséges bor forgalomba hozatal által elkövetett kihágásban jogerősem vétkesnek kimondatott. Minthogy ezek szerint a felperes az alperes jogelőde által neki természetes bor gyanánt eladott mesterséges borokat forgalomba hozta, annak daczára, hogy azok már hatóságilag gyanúsoknak találtattak, a saját jogellenes ténye, t. i. a forgalomba hozatal tényével okozati összefüggésben álló italmérési engedély elvonása folytán szenvedett kárának a megtérítését az alperestől már azért sem követelheti, mert ő a fentiek szerint a köteles gondosságot elmulasztván, nemcsak hogy nem tekinthető jóhiszeműen eljártnak, hanem éppen az ebben az eljárásban nyilvánuló gondatlanságának következményeként mondatott ki a mesterséges bor fogalomba hozatala által elkövetett kihágásban is vétkesnek. A felperes kárkövetelésének ezek szerint nem lévén jogos alapja, e részben keresetével az elsőbiróság helyesen utasította el. (1905 január 11. 158/1904. sz. a.) 1130. A szállótulajdonos kártérítéssel tartozik a vendég által a szállodába hozott, az alkalmazottjaira bizott és ott elveszett bőröndért és az abban elhelyezni szokott tárgyakért, ha azok nem oly minőségűek, hogy a felelősség megállapításához a külön átadás vagy figyelmeztetés megkívántatik. Alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, a mikor alperest uti bőrödben tartani nem szokott olyan értékek megtérítésére kötelezte, a milyenekért a vendéglőst felelőssé tenni csak külön átadás és figyelmeztetés esetében lehetne; mert az élettapasztalattal nem ellenkezik, sőt azzal megegyez, hogy az üzletekben utazók az üzletükre vonatkozó okiratokat és egyéb irományokat, különösen, ha azok nagyobb terjedelműek és mennyiségűek, az uti bőröndben viszik és tartják és ekként a vendéglősre vagy alkalmazottjaira bizott bőrönd elvesztéseért is az ilyen tartalom értékének megtérítéséért való felelősség megkivántatónak nem tekinthető. (Curia 1905 június 27. I. G. 61/1905. sz.a.) 1131. A visszatartott kaptafák és szárfák oly eszközök, a melyek a czipész üzlet folytatásához feltétlenül szükségesek, s igy azoknak, mint az 1881: LX. t.-cz. 51. §. n) p. alá eső és u. a. §. utolsó bek. értelmében még bérköveteléseknél sem lefoglalható, tehát törvényes zálogjog s visszatartási jog tárgyát sem képezhető eszközöknek visszatartása alperes részéről oly jogtalan cselekmény volt, hogy az ez által felperesnek okozott kárért őt felelősnek kellett kimindani. (Curia 1905 október 15. 2855/1904.)