Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 11. 1904 (Budapest, 1907)

76 Btk. 260. §. nek minden ismérvét kimerítik, és különösen kimerítik azt az ismérvet, hogy a büntetendő cselekmény elkövetésével való vádolás hatóságnál történt, mert a Btk. 164. §-ának a rendelkezése szerint a kir. igazságügyminiszter hatóság. (1904. nov. 30. 9830.) Csendörök alaptalan vádolása tettleges bántalmazással. Bűnösség. 215. 0.: Vádlott a honvédelmi minisztériumhoz beadott feljelentésében B. Gy. és Sz. Gy. v—i örsbeli csendőröket azon valótlannak bizonyult váddal illette, hogy őt hivatalos eljárásuk közben tettleg bántalmazták. E tények, tekintettel a Btk. 260. §-ára, büntetendő cselekmény tényálladékát megállapítják. (1904. márcz. 2. 1983.) Az a körülmény, hogy a vád nem bizonyult valónak, nem jelenti azt, hogy valótlannak bizonyult. 216. i&: Az a tény, hogy a vádlott a sértett magánvádlók1 ellen a kezéhez szolgáltatott több gyanuok (két egyén bemondása) alapján tette a feljelentést és hogy a magánvádlók ellen lefolyt bűnügyben hozott határozat szerint a vád valónak nem bizonyult ugyan, de merőben valótlannak sem, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás tényálladékát ki nem meríti. (1903. okt. 27. 8722. s.z.1 217. 0,: Tévedett a tsz. abban, hogy egyértékesnek vette e tételeket: «valótlannak» bizonyult (Btk. 260. §.) és illetve «valónak nem bizonyult.» (Btk. 263. §.) Sok dolog ment és megy \égbe, sok állítás esik, amelynek valóságát nem lehetett és nem lehet meggyőzően kimutatni, a melynek a valósága tehát be nem bizonyult; de ha nem sikerül is valakinek a maga állítása valóságáról másban meggyőződést keltenie, még nem következik, hogy annak az állitásnak a foglalatja — valótlan. Adott esetben nem bizonyalt valónak annál kevésbbé valótlannak az, amit a bűnjeles levél állit. Minthogy pedig vádlottnak a levélben foglalt az a tényállítása, hogy sérteti pénzügyőr ő tőle 10 K-át kért, azt ígérve, hogy az esetben (nem fogja beterjeszteni az észlelt szabálytalanság miatt ellene felvett tényleirást, s miután ő la kért 10 koronát nem adta meg, az reá fegyvert fogott, vádlóra nézve és pedig ép hivatali eljárását illetően, meggyalázó, annálfogva vádlott a Btk. 261. §. első tételébe ütköző és a 272. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő becsületsértés vétségében vált bűnössé s az neki fel is rovandó, mert vádba vett állításának valódisága (Btk. 263. §. u. bek.) be nem bizonyult. (1904. nov. 22. 7281.) 218. C: A semmiségi panasz, mint alaptalan, azért utasíttatott el, mert a kir. T. azt állapítván meg, hogy a vádlottak1 által a m. kir. belügyminiszterhez beadott feljelentésben felhozott tények valótlanoknak nem bizonyultak, a Btk. 260. §-ában meghatározott bűncselekmény megállapítása helyesen mellőztetett. (1904. decz. 28. 10,709.)