Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 11. 1904 (Budapest, 1907)

Btk. 96. §. 49 azonban nevezett vádlottnak a felsorolt tényekre alapított összes tény- 95. §• kedései a czél egységénél fogva csupán a Btk. 95- §-ának tekintete alá i9íső eszmei halmazatot állapítják meg és ehhez képest a tábla a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését nem alkalmazta téveseM, midőn nevezett vádlottnak összes ténykedéseit egy büntetendő cselekménynek vette és azt a Btk. 95. §-a rendelkezésének megfelelően a legsúlyosabb büntetési nemet megállapitó fegyházzal büntetendő, a Btk. 401. §., 403. §-ának 1. pontjába ütköző magánokirathamisitás bűntettének minősítette. (1904. jan. 12. 300.) Életfogytig tartó fegyház mint összbüntetés. 137, C: A Btk. 96. §-a rendelkezése kiterjed mindennemű szabad- 96. §. ságvesztés-büntetésre, miután a. törvény e tekintetben kivételt nem állapit meg. A Btk.-nek következő §-ai már csak arról intézkednek, hogy a szabadságvesztés-büntetések mikép alkalmazandók és arról, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésnek leghosszabb tartama mily megszorításokkal emelhető feljebb; abból pedig, hogy ez intézkedésekben az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésről nincs szó, nem vonható le az a következtetés, hogy e büntetésre vonatkozólag a törvény kivételt akar tenni. A Btk. 104. §-ában felsorolt esetekibpin is ezek a határozatok nyernek alkalmazást. A később hozott és életbeléptetett törvény, vagyis a Bp. 517. §-a is azt rendeli, hogy ha valakit különböző jogerős Ítéletekkel több szabadságvesztés-büntetésre ítéltek: a Mntetések utólag összbüntetésbe foglalandók, tehát ez a törvény is általánosságban szabadságvesztés-büntetésről rendelkezik, s minthogy kivételt ez sem állapit meg, nyilvánvaló, hogy a szabadságvesztés-büntetés alatt ugy a határozott ideig' tartó, mint az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés értendő. Ennek következtében nem mondható, hogy az esetben, amikor határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel találkozik, a törvény szerint nincs helye az összbüntetés alkalmazásának. (1904- ápr. 27. 3008) Ugyanazon növel többek által egymás után elkövetett erőszakos közösülés (232. §) a tetteseket és segédeket illetőleg anyag} halmazat. 138. Vádlottak egymás után közösültek sértettel s mialatt egyikük le cselekményt elkövette, a többiek sértettet lefogva tartották. Vádlottak az alsófoku ítélet ellen semmiségi panaszt jelentettek be, mert az ellenük, mint tettesek ellen megállapított cselekményükön felül elkövetett tevékenységük miatt megannyi külön büntetendő cselekményekben mint bűnsegédek nyilváníttattak bűnösöknek, holott a terhülkre rótt összes tettek nézetük szerint csak folytatólag elkövetett egy büntetendő cselekménynek lettek volna minősitendők. C: Ez a nézet téves, mert vádlottak a tettességük megállapítására alapul szolgált cselekmények elkövetése után azoktól egészen különállóan a társaik által szándékolt és véghezvitt közösülési tények mindGrill-féle Döntvénytár XI. k. 4