Vavrik Béla (szerk.): Grill-féle döntvénytár 11. 1904 (Budapest, 1907)

Dologjog. 349 jelen esetben a* felebbezési bíróság által tényképen meglévén állapítva, az arra vonatkozó tényállás az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadóul el volt líogadandó, a perben pedig alp. nem is állította, hogy a korábbi malomtulajdonosok részéről fizetett összegben földbér is bennfoglaltatnék. (1904. nov. 28. G. 117/3. sz,) = Természetes, hogy a malomjog tekintetében a határozatban kifejtett jogelvek nem vonatkoznak a kizárólag gőzerőre berendezett és állandóan XXXIV. t. cz. kivett. A malomjog tekintetében v. ö. Grill Dt. Magánjogi rész I. k. 705—708. sz. Kisebb kir. haszonvételek. Italmérést jog. Vásári jog. 888. Marosvásárhelyi T.: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: A védekező alperesek egybehangzóan azt a két alaki kifogást tették a felperes keresete ellenében, ho|gy( a kereset elkésett, mert felperes az 1899. évi február hóban' 8368. szám .alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletnek a 38. §-a értelmében a jogosult kártalanításban csak ugy részesülhet, ha ebbeli igényét legkésőbben az 1899. évi márczius hó 31-ik tnapjáig írásban bejelenti; s hogy miután a felperesnek a keresetileg érvényesíteni kívánt igényét a m. kir^ C. a 7117/892. p. sz. ítéletével már elbírálta, tehát igénye' már vég- és jogérvényesen el van bírálva. i \ Mind a két alperesi kifogás alaptalan, mert elŐszpr az 1888. évi XXXVI. t.-cz, 13. §-a értelmében nyilvánvaló, hogy az egyik igényjogosultnak bejelentése a közösen gyakorolt italmérési jognál és általában a közös tulajdont képező igényeknél, valamennyi igényjogosult javára esik, már pedig az, hogy az igényjogosultak részéről történt bejelentés, az nem vitás; de alaptalan a második kifogás is, mert habár tény az, hogy a felperes a beregszászi kir. törvényszék előtt ugyanerre az italmérési kártalanítási összegre vonatkozóan igénybe vette az 1889. évi deczember hó 17. napján 45,896. L M. sz. a. kelt rendelettel szabályozott eljárást s habár tény az, hogy annak a folyamán az ő tulajdoni igénye már jogérvényesen elbíráltatott, mégis, miután a hivatkozott rendelet 38. §-ának 3. bekezdése szerint, ha az igényjogosulttág képezi fal vita tárgyát, az utalványozás napjától számított hat hó alatt a törvény rendes útját igénybe veheti az is, akinek az igénye a hivatkozott rendeletben megállapított eljárás során hozott ítéletben, vagy épen nem, vagy csak részben állapíttatott meg1;/ már most a beregszászi kir. törvényszék a felperes által igényelt összeget az 1892. évi szeptember hó 14. napján 10,687/892. számú végzéssel utalta ki. A felperes pedig a jelen perben a keresetet az il893. évi január hó 15. napján adta be, amiből nyilvánvaló, hogy a kereset nem késett el és elfogadandó. Érdemben a kir. törvényszék azért utasította el a felperes keresetét, mert a B) alatti szerződés szerint és az azt megelőzően kiállított