Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

580 A kereskedelmi ügyletek értelmezése. ^Jxm szerint a kérdéses áru már másutt van biztosítva, minden megjegyl5 g zés nélkül, egyszerűen tudomásul vette s hogy a biztosítási dijak felszámítása az okból maradt el; mert eltekintve attól, hogy eme felszámítás a 47.—6-/. alattiak szerint egészen más okból maradt el, az ügynök mint alp.-nek kereskedelmi meghatalmazottja, a meghatalmazást is kötelező hatálylyal a Kt. 49. §-a értelmében csak meghatalmazása korlátain bellii intézkedhetik; már pedig az ügynök a felp. előtt is tudva lenni kellett üzletszabályzat szerint az ebben a kérdéses árura kötelezőleg megállapított biztosítás elengedésére jogosítva nem volt. (88. máj. 229.) 962. Nagy-atádi jbg. : Felp.-t keresetével elutasítja. Indokok: A per keletkezésének alapjául szolgáló ügylet a felp. által csatolt A. a. köti évéiben nyert kifejezést. Ezen okiratnak grammatikai helyes fordítása által annak azon értelem tulajdoníttatik, hogy aip. darabonkénti 1 írt 15 krral eladta felp.-nek a Storgina gredában előállítandó államvasuti talpfákat. Ezen rész képezi az ügyletet s ehhez tartozónak nem tekinthető azon rész, a midőn tájékoztatásul arról értesiti az eladó felp.-t, hogy legfelébb 2000 darab lehet előállítva; nem tekinthető pedig azért, mert ugyanazon levélben utóbbra ígér biztosabb felvilágosítást a mennyiség tekintetében. Alp.-nek B. a. levele a mennyiségre ismételve azon kifejezést tartalmazza, hogy legf elébb (maximum) 2000 darab talpfa lehet előállítva. Ezen A. és B. a. okirat tartalmából az magyarázható ki, hogy alp.-nek akarata oda irányult, miszerint azon talpfákat adja el, amelyek Storgina gredában állíttatnak elő s miszerint az előállítandó famennyiség tekintetében a 2000 darabon aluli összegre vállal szavatosságot. Ezen magyarázat helyességét támogatja az E. a. alp.-i levél tartalma is; és hogy maga felp. sem kötötte az ügyletet más akarattal, mint hogy a Storgina gredában előállítandó talpfa legyen az ügylet tárgya, az kitűnni látszik az A. alattira küldött, most F. alatt becsatolt leveléből, mert azon kifejezése, a melylyel az ügyletet elfogadja, hogy t. i. «circa» körülbelül 200O darab talpfát megvesz, arra enged következtetni, miszerint a mennyiség tekintetében az előállítandó összeget fogadta el, mert különben neki a minimalis összeg megnevezése mellett kellett volna az A. a. levéllel ellentétes akaratának kifejezést adni, a mit pedig nem tett, de különben is bármily értelmet tulaj donitanának is a «circa» (höchstens, maximum) szavaknak s bármint akarnánk is azokat a kereskedelmi szokás keretébe beilleszteni, végtére elzárkózni nem lehet a bírónak azon tény elől, hogy a maximaliter kifejezett összeg megállapításától az egyes számon lehet azt kezdeni s ha a «circa» szónak némi megközelítő jelleget tulajdonithatnánk is, az ínég sem elegendő helyes arra, hogy akár mily határozott összeget is megállapíthassunk ez alapon; egyéb magyarázat vagy bizonyíték hiányában alp. A. a. levele az ügylet miként lett megkötésére tartalmaz világos szövegezést s igy a perben bizonyítékul csakis ez fogadható el.