Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

Rendelkezésre bocsátás. 775 összeg mennyisége tárgyalás folyamán kifogásolva nem lévén: ez alapon I875:xxxvn. alp. eladó a felp.-i fekbérkövetelés megfizetésében elmarasztalandó volt. (494/1879. sz.) d47' §' 1373. Lf i.: Midőn alp. vevő a szóban forgó borokat felp. eladó rendelkezésére bocsátotta, egyszersmind figyelmeztette, hogy ha borairól bizonyos idő alatt nem rendelkezik, őt fekbérrel fogja megterhelni: mit jogosan tehetett, a saját helyisége után is lehetvén fekbért követelni, a nélkül, hogy e végből külön károsodást vagy haszonvesztést kellene igazolni. (640/1879. sz.) 1374. C: Ha az eladó az árunak a vevő által történt rendelkezésére bocsátása után az árut vissza nem vette és a vevő annak megőrzéséről gondoskodott, a mint ez a Kt. 347. §. értelmében kötelességében állott, az ebből megfelelő költség megtérítését az eladótól jogosan követelheti. Az őrzési költség összegének megállapításánál, ha az iránt a felek között különleges megállapodás létre nemi jött, nem az követelhető, a mit a vevő erre tényleg költekezett, hanem; csak az az összeg, a mi a fenforgó körülmények és helyi viszonyok figyelembe vétele mellett szokásos, esetleg szükséges volt. (1901. márcz. 28. I. G. 96. sz.) A hiányok szakértői szemle utján való megállapítására vevő nem köteles. 1375. Marosvásárhelyi T.: Téves az elsőbiróságnak az a kijelentése, hogy felp. mulasztást követett volna el az által, hogy az árut a szemle megtartása előtt alp. rendelkezésére bocsátotta, holott előbb a szemle lett volna megtartandó, s mulasztást követett volna el az által is, hogy az árut nem hiteles személy vagy hatóság közbenjöttével vizsgáltatta meg; mert felp. a hiányokat szakértői szemle utján m egállap ittatni a Kt. 346. §. értelmében köteles sem volt, hanem arra a 347. §. szerint csak joga volt; valamint alp.-nek is joga volt ahhoz, s e jogát a felp. értesítéseinek vétele után gyakorolnia érdekében is állott volna, ha emennek kifogásait alaptalannak tartotta. Ellenkezőleg az áru hiányainak birói szemle utján megállapítása kötelezőleg előírva, s azoknak tanuk által bizonyítása kizárva nem lévén, a kihallgatott tanuk vallomása bizonyítékul annál inkább elfogadandó, mert az alp. által azok szakértelme ellen tett kifogás ebben az esetben épen semmi figyelmet nem érdemel, minthogy a dinnyék jó vagy rossz voltát akármely értelmes ember megítélheti, annyival inkább tehát egy csemegekereskedő, ki azok elárusitásával maga is foglalkozik, és egy terménykereskedő. Az sem kifogásolható, hogy felp. a dinnyéket elárvereztette, mert azok megromlásnak lévén kitéve, ehhez felp.-nek a Kt. 347. §. 3-ik bekezdése értelmében joga volt, s e jogát a törvényben előirt módon, hiteles személy közben jöttével, nyilvános árverés utján gyakorolta.