Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

A kereskedelmi ügyletek teljesítése. 723 szitsen, (és hogy ki fogja őt, habár csekélyebb részletfizetések utján 1875-xxx\ is elégíteni, de ugyanazon levelében fizetési kötelezettségének bekö- te. vétkezését attól teszi függővé, hogy ha a tevékenysége által újonnan 331. §. megállapított üzletének tőkéjéből valamely részt nélkülözhet. A D) alatti levél által tehát maga a fizetési igéret elvállalása bizonyítva van, de ugyanezen, felp. által felmutatott levél másrészről azt is tanúsítja, hogy alp. a fizetést nem azon esetre igérte, ha azt vagyoni helyzete engedi, mi kitűnik abból, hogy ámbár az emiitett levélben maga beismeri, hogy utóbbi időkben magának szép tőkét szerzett tehát vagyoni helyzete előnyös, még sem ajánl annak alapján fizetést vagy részlettörlesztést, hanem ezeket csak a jövőben és akkorra helyezi kilátásba, ha majd üzleti tőkéjéből valamit nélkülözhet; a teljesítés idejét határozó feltétel tehát kizárólag ezen utóbbi körülményben rejlik. Ezek szerint pedig tekintve, hogy a teljesítés feltételéül nem valamely tárgyilagos körülmény vagy tényleges állapot, mint például a vagyoni helyzet, melynek fenléte bíróilag is megállapítható, hanem alp.-nek tisztán subjectiv felfogásán alapuló elhatározása vran a D) alatti levélben felállítva; tekintve, hogy egy ilynemű feltételhez kötött ígéretnek teljesítése, eltekintve attól, hogy az emiitett levélben a teljesítésnek mérve sincs szabatosan meghatározva, bíróság előtt és per utján nem követelhető; végre tekintve, hogy a felp. által a kötelező igéret feltételére vonatkozólag kinált főeskü, a T.-nak ez érdemben felhozott helyes indokai szerint a fennforgó körülmények között nem alkalmazható: a másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni, (1885. máj. 12. 26. sz.) Halásztás. 1245. C: Felp. keresete időelőttinek nem találtatik, s a másodbiróság az ügynek érdemleges elbírálására utasittatik. Indokok: Azon körülményből, hogy az alp. javára kiszolgáltatott ruhák árának megfizetésére határidő a felek által nem köttetett ki, hanem felp. a fizetésre bizonyos halasztást engedett alp.-nek, nem az következik, hogy a fizetésnek idejét alp. kénye-kedve szerint szabhatja meg és azt elodázhatja, hanem ily körülmények között a bíró határozza meg, hogy a fizetési kötelezettség ideje beállott-e? Minthogy pedig a kérdéses ruhanemüek alp. részére 1883. és 1884. években lettek kiszolgáltatva, a felp. által engedett halasztás minden esetre lejártnak volt tekintendő, mihez képest felp. jelen keresetét nem indítván idő előtt, azzal ily indokból nem volt elutasítható, hanem a másodbiróságot Ítéletének megváltoztatása mellett, az ügynek érdemleges elbírálására kellett utasítani. (1886. jun. 11. 2533.) Váltóval való fizetés kikötése. 1246. B pesti T.: A Kt. 327. §-ának azon rendelkezésével szemben, hogy ha a kötelezettség teljesítésére jelen esetben az átvett áruk vételárának fizetésére bizonyos idő a szerződésben megállapítva nem 46*