Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

708 Meg nem rendelt áru küldése. 1875: XXXVII. benj megváltoztatásával a kérdésben forgó 541 frt 43 kr. tőkeösszeg320 § ben és ennek Ikamatában elmarasztalni kellett. (1885. márcz. 30., 975/884. sz.) = Azonos: C. 1703/1894. sz. Meg nem rendelt árif küldése.1^ 1217. C: Az elsőbiróság (marasztaló) ítélete helybenhagyatík annyival inkább, mivel a megrendelt italok szállítása szükséges edényekre és ládákra nézve, miután alp. alzok közül a C) alatti számlában kimutatott mennyiséget felp.-nek vissza nem küldötte, ugy tekintendő, hogy alp. ezeket a vele D) szerint közlött árban megtartani kívánta, ennek következtében felp.-nek joga van alp.-től azoknak D)-ben kitett értékét követelni, mely ellen alp. a tárgyalásról kimaradása folytán kifogást nem is tett. (1890. jan. 566/1889.) 1218. Bpesti T.: A megállapított tényállás szerint felp. aszóban forgó árukat alp.-nek minden megrendelés nélkül szállította, annálfogva a megállapított tényállásból a felebbezési bíróság nem helyesen vonta le azt a jogkövetkezményt, hogy alp. a megsemmisült áruknak az árát megfizetni azért tartozik, mivel a megrendelés nélkül szállított és alp. kezeihez jutott öltönyöket alp. a felp.-nek se rendelkezésére nem bocsájtotta, se pedig annak vissza nem küldötte; mert általánosan elfogadott jogszabály az, hogy az, a kinek áruk megrendelés nélkül szállíttatnak, az nem köteles arra, hogy a meg nem rendelt árukat a küldőnek rendelkezésére bocsássa, vagy visszaszállítsa, hanem csak az áll feladatában, hogy a kezeihez jutott árukat a küldő jelentkezésére annak javára megőrizze, ily körülmények között tehát alp. is megfelelt kötelezettségének, midőn a megrendelés nélkül szállított árukat őrizetbe vette azzal a czélzattal, hogy jelentkezése esetén a küldőnek kiszolgáltatja. Minthogy tehát a felebbezési bíróság által megállapított tényállásból jogszerűen az következik, hogy a küldött áruk az alp. által történt átvétel után is felp. tulajdonai maradtak, és a felek között hallgatólag csupán letéti ügylet létesült, és általánosan elfogadott jogszabály xaz is, hogy a letéteményes a letevővel szemben a letétül elfogadott dolog épségeért csak annyiban felelős, a mennyiben azok megsemmisülésénél a letéteményest mulasztás vagy gondatlanság terheli, a fennforgó esetben pedig az áruk megsemmisülése tekintetében alp.-sel szemben mulasztás vagy gondatlanság meg nem állapitható, annálfogva felp. az előállott kárt alp.-re jogszerűen át nem háríthatja. A felebbezési bíróság ama jogi álláspontjának pedig, mely szerint abból a megállapított tényállásból, hogy a peres felek között egy ízben adásvétel jött létre, azt a jogi következtetést vonta le, hogy a felek között üzleti összeköttetés állott fenn, következésképpen, hogy a fennforgó peres kérdés megbirálásánál a Kt 320. §-a volna alkalmazandó, — azért nincsen megállható alapja, mert a felebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy alp. nem