Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)

CG3 A fentartás nélküli könyvecskék tuUjdona. 1»75= XXXVH. Indokok: Az 1900. íebr. 21-én felvett tanuvallomási jegyző299-300. §§ könyvhöz másolatban csatolt s a J. G. tanú által felmutatott eredetivel, a felek kijelentése szerint mindenben megegyező kereseti 6000 forintos takarékpénztári betéti könyv, 'az alp.-ek jogelőde, F. K. mint betevő nevére volt kiállítva. Harmadik személyek irányában a meghatározott névre szóló takarékpénztári betéti könyv tulajdonosának az tekintendő, a kinek nevére az a takarékpénztár által kiállíttatott, a pedig más személy teljesítette-e. A betéti könyvben megnevezett betevő vei, az adósként kötelezett takarékpénztár, a létrejött betéti ügylet folytán jogviszonyba lépett és pedig tekintet nélkül arra, hogy a befizetéseket a könyvecskében betevőként megnevezett egyén maga vagy pedig más személy teljesítette e. A betéti könyvben megnevezett betevő tulajdonjogán nem változtat s illetve azt meg nem szünteti a takarékpénztári alapszabályoknak oly irányú rendelkezése sem, hogy a takarékpénztár a visszafizetést a könyvecske alapján, nemcsak a betevőként megnevezett egyén, hanem annak a kezéhez is joghatályosan teljesíthesse, a ki a pénz felvétele végett a könyvecske puszta birtokosaként jelentkezik, mert az ily rendelkezés csak a megnevezett betevő és a takarékpénztár közti jogviszonyt szabályozza, de nem egyszermind a betevőnek harmadik személyekhez való viszonyát is. Harmadik személyek a névre szóló takarékpénztári betéti könyvek tulajdonosául a betevőként megnevezett személy irányában csak abban az esetben ismerhetők el, ha bizonyítva van vagy az, hogy a betett összeget a megnevezett egyén nevére ennek beleegyezésével és hozzájárulásával, a sajátjukból, tulajdonjoguk fentartásával helyezték el a takarékpénztárba, vagy az, hogy a könyvecske tulajdonjogát a törv.-ben meghatározott valamely tulajdonszerzési mód által megszerezték; annak puszta birtoklása azonban a birlaló javára mi jogot sem állapit meg. Minthogy pedig felp.-ek azt, hogy néh. F. J. a könyvecske szerint betelt összegeket néh. F. K. nevére, ennek hozzájárulásával saját tulajdonjogának fentartásával helyezte volna el a takarékpénztárban, nem bizonyították, mert néh. F. J.-nek H. I., H. I.-né és H. F. tanuk előtt tett ily tartalmú saját tényére vonatkozó kijelentése F. K. ellenében bizonyítékot egyáltalában nem képez, azt psdig félp.-ek nem is állították, annál kevésbé bizonyították, hogy néh. F. K. a nevére kiállított takarékpénztári betéti könyvet néh. F. J. örökhagyóra bármily czimen tulajdonjoggal átruházta volna, ennélfogva egyedül az a körülmény, hogy a könyvecske F. J. halálakor az ő birtokában találtatott, annak hagyatéki minőségét meg nem állapítja és pedig annál kevésbé, mert D. I. érdektelen tanú, kinek vallomását a III. r. alp.-sel fennálló házastársi viszonyánál fogva kifogás alá eshető D. J. tanú vallomása is támogatja, azt bizonyítja, hogy a kérdéses takarékpénztári könyvet F. J. halála előtt mintegy 4 évvel F. K. birtokában látta, ki azt tanúnak saját lakásán ládájából kivéve, mint tulajdonát felmutatta, a miből következtetve valószínűnek látszik alp.-eknek az az állítása, hogy jogelődjük