Beck Hugó (szerk.): Kereskedelmi jog 2. (Budapest, 1905)
A kereskedelmi ügyletek általános határozatai. 667 a könyvecskét fivérének F. J.-nak csak a végett adta át, hogy a 1875:XXXvn. kamatokat a saját betétei után esedékessé vált kamatokkal együtt ar>99_300 §§ tőkéhez hozzá Írassa, mert továbbá felp.-ek, habár néh. F. J. hagyatékának leltározásánál, a leltárba fel nem vett 6000 forintos betéti könyvet a hagyatékhoz tartozónak vitatták, annak létezéséről tehát tudomással birtak, a hagyaték tárgyalásánál mindazonáltal a hagyatékot a leltározott vagyonban F. K.-val s illetve az alp.-ekkel mint ennek örököseivel egyetértőleg állapították meg s az ekként megállapított vagyon, mint összes hagyaték felett, a takarékpénztári könyvre vonatkozó jogfentartás nélkül egyezséget kötöttek, mi által a takarékpénztári betéti könyvnek a hagyatékhoz nem tartozását beismerőknek tekintendők (1901. nov. 6. 6000.) = Azonos: C. 4440/882., 3222/9001130. C: Az a körülmény egymagában, hoc«y a kereset tárgyává tett takarékpénztári betéti könyvek a felp. nevére vannak kiállítva, nem képez ugyan elegendő alapot arra, hogy ezekre a betéti könyvekre felp. tulajdonjoga az alp.-el mint azoknak tényleges birtokosával szemben bíróilag megállapittassék; tekintve azonban, hogy az alp.-nek az elleniratában felhozott az a tagadása, hogy a keresetlevélnek minden, az ő állításával ellenkező ténybeli állítása valótlan, nemcsak általánosságánál fogva, de különösen azért nem jöhet figyelembe, mert alp. maga a tényállást eltérően adja elő, a mennyiben az ellenirat elején azt állítja, hogy a per tárgyává tett betéti könyveken alapuló követeléséről a felp. mondott le s azt a csődtömegre a felp. ruházta át, elleniratának további folyamán pedig ezzel ellentétben azt állítja, hogy nem a felp., hanem testvére J. Lajos adta át a betéti könyveket az alp. takarékpénztárnak s hogy J. Lajos azokkal mint jogos tulajdonával szabadon rendelkezhetett, s tekintve, hogy e szerint nem tekinthető határozottan megtagadottnak a felp.-nek a keresetlevélben foglalt az a határozott állítása, hogy az említett betéti könyvekre saját tőkevagyonát a felp. helyezte el a kisczelli takarékpénztárba és hogy ezeket a betéti könyveket felp. (kismartoni lakos) csak a végből szokta volt elküldeni fivére J. Lajosnak (kisczelli lakosnak), hogy ez a betétek után járó kamatokat részére vegye fel, ezek a körülmények egybevetve azzal, hogy a peres betéti könyvek a felp. nevére vannak kiállítva s felp. arra nézve, hogy ennek daczára azok a bemutatóra szóló értékpapír jellegével bírnának, semmi adatot nem hozott fel; elegendő alapul szolgálnak arra, hogy felp. tekintessék a könyvek jogos tulajdonosának s tekintve, hogy ily körülmények közt az alp.-nek képezte volna feladatát annak a bizonyítása, hogy a könyveket felp. J. Lajosra átruházta, vagy hogy felp. J. Lajost felhatalmazta arra, hogy J. Lajos a könyveket a kisczelli takarékpénztárra ruházhassa, alp. azonban ebben az irányban mi bizonyítékot sem hozott fel: mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéletét az ügy érdemében ezeknél az indokoknál fogva hhagyni kellett. (1900. szept. 12. 674. sz.)
